Best WordPress Hosting
 

Normális vagy * Szemben a Nappal * Ne agyald túl, engedd el

Ebben a bejegyzésben három olyan könyvet szeretnék mutatni, ami bizonyos élethelyzetekben nagyon sokat segíthet. Véleményem szerint nincs olyan ember, aki ne szorongana valamitől, ne stresszelne és minden nap minden percében nyugodt és kiegyensúlyozott lenne. Néha nagy szükségünk van olyan könyvekre, amelyek segíthetnek ezekből az élethelyzetekből, sőt mentális problémáinkból kicsit kievickélni. Legjobb lenne, ha mindenkinek lenne egy saját pszichoterapeutája, ha ez egy hétköznapi dolog lehetne, és nem tekintenék az emberek csudabogárnak azt, aki meri vállalni, hogy ő rendszeresen terápiára jár. 

Hány dolgot tudtok néhány perc gondolkodás után felsorolni, ami nap mint nap emészt benneteket, rendszeresen rágódtok rajta és úgy érzitek megoldatlan problémáitok vannak, vagy elvarratlan szálak az életetekben? Én minimum hármat, de lehet, hogy nem is vagyok magamhoz teljesen őszinte. Na tessék, akkor ez már a negyedik. ;)

Dr. Máté Gábor és Máté Dániel: Normális vagy

Minden kémia ** Szerelmi varázslás kezdőknek ** A szél most a legigazabb

 

Bonnie Garmus: Minden kémia

Már írtam az évben  két könyvről, hogy ott van a Top 3-ban, na akkor ez a harmadik könyv, amiről ezt kell írnom. Az egyik a Másodvirágzás volt, a másik A boldogságnak nyolc karja van. Amikor a Minden kémiát elkezdtem olvasni, akkor azt gondoltam néhány oldal után, hogy ez az év legjobb könyve, vagy legalábbis osztozik eme másik kettővel a címen. A lényeg, hogy egy fantasztikusan jó könyv, mely az 1960-as évekbe repít bennünket, ahol megismerjük Elizabeth Zott-ot, aki egy különc kutatónő, és megismerkedésünkkor a Finom falatok hatkor nevű tévéműsort vezeti nap mint nap, hatalmas sikereket elérve és tabukat döntögetve. 

Madame Curie, Veled teljes a világ, Lizanka, A lélekdoki

Susanna Leonard: Madame Curie és a teremtő álmok

Most is éppen egy olyan könyvet olvasok, melynek központi témája, hogy mennyire nem látják szívesen a nőket a tudományban (1961-ben vagyunk és a Minden kémia ez a könyv). Marie Curie-nek az 1800-as évek végén még nehezebb dolga volt. 

Elképzelni sem tudták, vagy inkább akarták, hogy egy nő is lehet okos és intelligens, hogy részt vehet a tudományos kutatásokban, inkább kinevették és kigúnyolták a férfiak akkoriban az anyaságnál és a háziasszony szerepnél többre vágyó nőket. 

Dave Grohl, A kívánságfa és A hosszú élet ízei

Dave Grohl: A történetmondó

Emlékek életről és zenéről

Ciki vagy sem, de nem tudtam kicsoda Dave Grohl, amíg meg nem jelent ez a könyv és a férjem szerette volna elolvasni. Most már tudom, hogy Dave Grohl a Nirvana dobosaként lett ismert, majd a Nirvana után a saját zenekarának, a Foo Fighters zenekarnak énekes-gitárosa lett. Mivel szeretem az önéletrajzokat, nem volt kérdés, hogy elolvassam-e.

Dr. Andrási Nóra: Kóstolj bele a teljes értékű növényi étrendbe!

 

Három és fél évvel ezelőtt, egy váratlanul diagnosztizált cukorbetegség miatt úgy döntöttem, áttérek a növényi étrendre. A férjem ekkor már néhány éve vegetáriánus volt, de ekkor azt mondta, hogy akkor ő is velem tart. Így lettünk mi egyszerre vegánok, és ez azóta is tart.

Életmódot váltottunk, elkezdtünk mozogni, jógázni, nordic walking botokat vásároltunk és hol azzal, hol anélkül nagy túrákat tettünk a soproni erdőkben. Így a cukorbetegségem rendeződött, elég, ha odafigyelek az étkezésre és kordában tudom tartani. 

Két ifjúsági regény

 Lindsay Galvin: Barátom, az oktopusz

Egyáltalán nem véletlen, hogy egymás után kép polipos olvasmány is a kezeim közé került. Ugyanis a nem régen olvastam el A boldogságnak nyolc karja van című könyvet, amelyben Marcellus, a polip nagyon közel kerül hozzánk, olvasókhoz és sok mindent megtudhatunk a polipokról, annak ellenére, hogy a könyv nem ismeretterjesztő, hanem egy regény.

Amikor az ifjúsági részlegen megláttam ezt a könyvet, már csak a polip miatt is adtam neki egy esélyt és jól tettem, mert egy kedves kis történet nagyobb gyerekeknek és kamaszoknak. Volt benne időnként néhány zavaros rész, legalábbis akkor úgy gondoltam, de a végén minden a helyére került.

Sara Paborn: Bogáncsméz

Mindenkinek jár második esély. De nem mindenki tud róla.

Ennek a könyvnek gyönyörű borítója van, nehéz neki ellenállni. Mivel mostanában már leginkább könyvtárból kölcsönzök és nagyon ritkán vásárolok könyveket, szerencsére nem is kellett. Nem egyértelmű a véleményem erről a könyvről, ezért meglehetősen nehezen is tudom megfogalmazni.

Egyrészt meglehetősen megérintett, másrészt kellemetlen érzésekkel olvastam helyenként. Megpróbálom ezt érthetőbben is leírni, talán akkor én is jobban megértem, hogy miért éreztem így. 

Tracey Garvis Graves: Az a régi lány

Egy igazi meglepetés volt ez a könyv, és bár ezt minden olyan könyvnek a végén elmondhatjuk, ami tetszett, de ezt talán azért gondolom így, mert nem sok könyvet olvastam az Arany pöttyös sorozatból és így utólag fogalmam sincs miért, nem voltak ezzel a könyvvel szemben nagy elvárásaim.

Lehet, éppen azért lepett meg ennyire, már az első oldalaktól fogva imádtam és magával ragadott. A könyv tulajdonképpen egy szerelmi történet. DE! Egy nagyon nem szokványos szerelem és két különleges ember története.

Annika és Jonathan Chicagóban találkoznak. Amiben nem lenne semmi különös, de 10 évvel ezelőtt egy rendkívül szép szerelmi kapcsolat volt az övék, azóta nem hallottak egymásról, most pedig a sors váratlan szeszélye folytán egyszercsak összefutnak. A találkozás mindkettejüket meglepi, és nem várt érzelmeket mozgat meg bennük. 

Axel Brauns: Cifraárnyak és denevérek

Élet egy másik világban

Miért van az év elejének és a végének saját neve? Az év közepének miért nincs saját neve? Vannak könnyű kérdések és vannak nehéz kérdések. Egyesek hagyják, hogy gyorsan megválaszolják őket, mások kissé több időt igényelnek.

Azt gondolom magamról, hogy egy Cifraárny vagyok. Remélem, Axel is úgy gondolná, mert nagyon szeretném, ha tényleg az volnék. Ez a könyv egy különleges írás az autizmus témáról, mégpedig azért, mert a szerző maga is autizmussal élő személy. Belebújhatunk a bőrébe, megpróbálhatjuk megérteni a gondolatait,  a tetteit, ami azért is nehéz, mert ő sem ért sokszor semmit az őt körülvevő világból. És nem érti, hogy miért nem. Miért nem ért szavakat, miért csak zörömbök vannak a fejében.

Imolya Patricia: Esetlapok

Imolya Patricia orvostanhallgatóként önkéntes munkára jelentkezett az egyik mentőszolgálathoz, a koronavírus járvány idején pedig sürgősségi ambulanciákon dolgozott. 

Mindannyiunkban van némi kíváncsiság, amikor mellettünk száguld el egy mentőautó, hogy vajon hová mehet, milyen élet forog veszélyben és sikerül-e időben odaérniük. És bevallható, hogy nagy megkönnyebbülés is, hogy semmi közünk a szirénázó mentőautóhoz. Mint ahogyan az is jellemző, hogy a riasztási célját elérő mentőautó körül megállnak az emberek bámészkodni és katasztrófaturistáskodni, pedig a mentősöknek és a betegnek ez hiányzik a legkevésbé. 

Ez a könyv bőven kielégíti a kíváncsiságunkat, hogy mi történik ilyenkor és arról is olvashatunk, hogy milyen betegekhez, milyen esetekhez és tragédiákhoz riasztják őket.

Jennifer Probst: Egy nyár Itáliában

Nagyon sokat vártam erre a könyvre a könyvtárban, talán 7. voltam az előjegyzési listán, de azt mondom, nagyon megérte a várakozást. Bár amikor hazahoztam és megnéztem a borítóját, akkor elfogott némi bizonytalanság, hogy nem-e valami könnyű nyári limonádé. Amivel amúgy nincsen semmi baj, de nem mindig van hozzá kedvem, és mostanában sajnos több könyvet is abbahagytam, mert egyszercsak jött egy mondat, vagy egy cselekmény, ami kiverte nálam a biztosítékot, vagy egyszerűen csak azt éreztem, hogy unom, nem köt le. 

Régen nem tudtam könyvet abbahagyni, de ma már simán megteszem. Pláne úgy, hogy tudom, mennyi könyv van még a várólistámon, amit el szeretnék olvasni. De ennél a könyvnél szó sem volt ilyesmiről.

Már az elején nagyon a szívemhez nőtt a felállás, miszerint három generáció, anya, lánya, unoka története olvasható ebben a könyvben, és ami még kívánatosabbá tette, hogy mindhármójuk szemszögéből olvashattam az eseményeket. 

Valérie Perrin: Másodvirágzás

“A szomszédaim nem szívbajosak. Nincsenek gondjaik, nem esnek szerelembe, nem rágják a körmüket, nem hisznek a véletlenekben, nem tesznek ígéreteket, nem csapnak zajt, nem aggódnak a társadalombiztosításuk miatt, nem sírnak, nem keresgélik a kulcsukat, a szemüvegüket, a távirányítót, nem futnak a gyerekeik, sem a boldogságuk után.”

Így kezdődik ez a könyv, Violet Toussaint fantasztikus története. A szomszédai ugyanis halottak. Violet egy temető gondnoka Franciaország egyik kisvárosában. Boldog, nyugodt és elégedett. Férje 19 évvel ezelőtt elment otthonról és soha többet nem tért vissza. A hivatalos rendőrségi nyilvántartásban eltűntként szerepel.

És Violetnek ez így jó. Több, mint jó. Csodálatos érzés volt esténként meginni a két gyűszűnyi portóit és érezni a mindennapok boldogságát. 

Kate Hewitt: Bárcsak visszajönnél

 

Lehet-e túlzásba esni a szeretettel? Lehet-e úgy szeretni a gyermekedet, hogy az már sok? Lehet-e, hogy ezt te nem veszed észre? 

Ezekkel a kérdésekkel szembesül Beth, a gyermekét egyedül nevelő fiatal anya, aki  egy rosszul kezelt hiszti következtében hirtelen abban a helyzetben találja magát, hogy a gyámügyesek elveszik tőle a kisfiát és ideiglenesen nevelőszülőknél helyezik el.

Guillaume Musso: A brooklyni lány

Furcsán vagyok én Musso-val. Kedvenc íróim között tartom számon, és tulajdonképpen nem tud csalódást okozni, mert minden könyve magával ragad, izgalmas és letehetetlen, és még az is borítékolható, hogy egy-két olyan csavar is lesz a történetben, amire – bármennyire is számítok rá, – nem számítottam. :D

Szóval igen, méltón van a kedvenc íróim között, bár ha jól belegondolok, akkor nekem a régi, elsők között megjelent könyveivel lopta be a szívembe magát, amelyek kicsit misztikusak, kicsit időutazósak, nem is tudom pontosan, milyen jelzőkkel illessem őket. Az első könyv, amit olvastam tőle az Ott leszel? című volt. Na az teljesen levett a lábamról, talán újra is fogom olvasni, hogy kiderüljön, még mindig olyan nagy hatással tud-e lenni rám.

A lényeg, hogy minden könyvét imádom, van amit nagyon, és ha ahhoz viszonyítok, akkor van, amit kevésbé, de határozottan egy nagyon izgalmas, fantáziadús szerzőnek tartom, akit bárkinek szívesen ajánlok olvasásra.

Marie Aubert: Ha történne valami

novellák

Nem tudom, találkoztam-e már olyan novelláskötettel, amelyben annyira erős minden történet, hogy nem tudnék legjobbat, de legjobbakat sem választani. Mindegyiktől elállt a szavam, annyira hatásosak voltak és szinte bárkivel megtörténhetnek.  

Ha történne valami… Remek cím, amivel szintén el lehet játszadozni. Ha történne valami, akkor bizonyos dolgok másként alakulnának, mint egyébként alakulnak. De hiszen mindig történik valami, nem tudhatjuk, hogy mikor alakult másképp egy bizonyos élethelyzet, mikor történt valami, ami más irányba mozdította el a dolgot. 

Daniel Tammet: Kék napon születtem

Egy autista zseni memoárja

Ez a könyv nekem nagyon nagy élmény volt. Régóta várt már a könyvespolcomon, és azért szereztem be annak idején, mert szeretek az autizmusról olvasni, legyen az memoár, regény vagy ismeretterjesztő könyv. 

Ebben a könyvben Daniel Tammet mesél nekünk az életéről, gyermekkorától kezdve napjainkig. Mindamellett, hogy nagyon érdekes és informatív Daniel története, hatalmas motivációt is ad, mert megmutatja, hogy ami kezdetben hátránynak és hiányosságnak tűnt és az átlagostól teljesen eltérő, az tulajdonképpen egy nagyon különleges, egyedi tulajdonság is lehet.

Hiro Arikawa: Az utazó macska krónikája

Ez egy csodálatos könyv, nagyon szép történet. Miközben egy idő után már végig sejtettem,mi várja Szatorut és Nanát az út végén, mégis nagyon jó érzéseket keltett bennem a könyv, olyan volt, mint egy szép ajándék, nap mint nap.

Mert megajándékozott azokkal az érzésekkel, amelyeket Nana és Szatoru átéltek egymás társaságában, mindazzal a szeretettel, amit egymástól kaptak és egymásnak adtak, és mindazokkal az élményekkel és szépséges visszaemlékezésekkel, amelyeket Szatoru a meglátogatott barátaival felidézett.

Nana egy talált macska, kóbor macskaként élte a napjait, amikor elütötte egy autó és tulajdonképpen Szatorutól kért segítséget, akivel már a baleset előtt is ismerősök voltak valamelyest.

Adam Silvera: Mindketten meghalnak a végén

Halál-Hírek 1.

Élj úgy, mintha minden nap az utolsó lenne!

Vajon sok olyan ember van, aki szeretné tudni a halála napját? Meggyőződésem, hogy nem csak idősebb korban szoronghatunk és félhetünk a haláltól. Mindenkinek van, lehet olyan időszaka, amikor elveszítve egy családtagját, sokkal többet gondol a halálra, szerettei halálára és a sajátjára is.

Shelby van Pelt: A boldogságnak nyolc karja van

Még csak március közepe van, de abban biztos vagyok, hogy nálam ez a könyv már ott van a top 3-ban ebben az évben. 

A polip  fejezetével kezdődött a történet, amelynek címe:  A fogságom 1299. napja, és ebben szépen bemutatkozott a Sowell Bay-i akvárium egyik látványossága, Marcellus, az óriáspolip.

Elmondta, hogy egy óriáspolip életének hossza négy év, azaz ezernégyszázhatvan nap. Ami azt jelenti, hogy már nincs túl sok hátra az életéből. Egészen fiatalon került az akvárium tartályába, élete nagy részét ott élte le és ott is fog meghalni.