A Mind idegenek vagyunk felnőttfilm, de nem a benne megjelenő szexualitás miatt, hanem a témája miatt: ez a magány és az újrakezdés mozija, ami eközben úgy mesél az emberi kapcsolódásainkról, hogy ehhez a szüleinkről és a hozzájuk fűződő viszonyunkról mutat tükörképet.
Archívum címkék: filmkritika
Kevesebbet eszünk, mint amennyit szeretnénk – A menü
Kritikám nem kíván politikailag állást foglalni, de politikai hovatartozástól függetlenül kijelenthetjük, hogy korunkban a fejlett világban mindenütt egyre jobban szétnyílik a társadalmi olló. A jelenség lényege, hogy a gazdagok gazdagodnak, a szegények szegényednek, miközben a középosztály vékonyodik. Ez a globális jelenség mindenkit, így természetesen a filmeseket is foglalkoztatja. A téma mégsem teljesen újkeletű a filmvilágban, […]
Rebel Moon: 2. rész – A sebejtő – kritika
A Rebel Moon folytatása tényleg sebet ejt, de ez inkább már lobotómia. Mondjuk, csak a legoptimistábbak hitték, hogy ezt majd Zack Snyder rendesen egyberántja.
Polgárháború – kritika
Amerika nemsokára választ, Alex Garland filmjében már megtette, ami azzal járt, hogy több állam is kivált a szövetségből. merika nemsokára választ, Alex Garland filmjében már megtette, ami azzal járt, hogy több állam is kivált a szövetségből. Riporterek egy csoportja a fővárosba indul a létező legjobb sztoriért, előbb azonban túl kell élniük a hosszú utat, amire nincs semmi garancia. Az Ex Machina és az Expedíció rendezője, A part, a 28 nappal később, Napfény forgatókönyvírója a Polgárháborúval újfent bebizonyítja, hogy tulajdonképpen bármilyen műfajt képes párosítani a művészi ábrázolásmóddal.
Back to Black – kritika
Winehouse-zenék keresztül-kasul, kokó, fű, és pia, meg persze toxikus párkapcsolat, de senki sem hibás igazán. Kérdés, hogy az ismertetőjegy-szólamok kavalkádja összeáll-e koherens film-muzsikává a Back to Black esetében?
Verseny a győzelemért – kritika (és háttér)
Nem a Verseny a győzelemértre fogunk úgy emlékezni, ami végre megoldotta a ralizás nehéz filmre vitelének dilemmáját,.
Robotálmok – kritika
Rángasd ki a gyereked a digitális világból vagy kérj kölcsön egyet, és nézzétek meg a Robotálmokat, mert ez egy csoda! Szentimentális ajánló egy animációs filmhez, ami a maga összességében megmutatja a szeretetet.
Kényszervakáció – Affrikáta
Tűző nyári nap, már-már a kamerát nyaldosó hullámok és a tengerben magányosan úszkáló középkorú nő. Gyimesi Anna Affrikátájának (Gyimesi Anna, 2022) nyitóképei azonban csak látszólag nyújtanak menedéket a rideg októberi napok elől, a játékidő előrehaladtával egyértelművé válik, hogy a nyaralás itt nem több egyszerű álcánál, hősnőnk lelkében ugyanis éppen csitíthatatlan viharok pusztítanak. A film az […]
A Majomember – kritika
A Majomember egy indiai gyökerekkel bíró tehetséges filmes alkotása, mely időnként megbicsaklik és elbizonytalanodik a narratívát illetően, de összességében egy piszok erős, a korhatárt véresen komolyan vevő alkotás.
Semmelweis – kritika
Lehet, hogy Koltai Lajos fénnyel simogatja az emberi arcokat, de a lelkekig nem ér el. Felkerült a Netflixre, így végre megnéztük, hogy a Semmelweis lett-e az új magyar Doktor House vagy Ross, de csak Mágenheim doktort találtuk otthon a panelban, habár szép új tapéta előtt. #semmelweis #kritika
A 3-test-probléma – kritika
A 3-test-probléma nem az új Trónok harca, de a sorozat által felvetett kérdések sokáig veled maradnak.
Titkok teknője – Lesen
Amióta az ember történetet mesél, az erdő a legősibb toposzok egyike. Az allegória jelentésárnyalatai általában az eltévelyedés, a felfedezés, a titkok és a veszély körül forognak. Nem is kell visszamenni a régi korok irodalmáig, a görög mitológiáig, Ovidiusig vagy Dantéig, elég akár a Kárpáti György Mór rendezte idei Nádas-filmre gondolni, melyben az erdő egyfajta szellemi […]
Kék Pelikan – kritika
A Kék Pelikan remek rajzfilm-doku a 90-es évekről, nagy svindlikről, még nagyobb kaszálásokról és arról, hogy mindez csak a rendszerváltás Magyarországán történhetett meg.
Godzilla x Kong: Az Új Birodalom – kritika
A Godzilla x Kong: Az Új Birodalom nem igazán viszi előre a történéseket, ráadásul az emberi szál szinte teljesen hiányzik belőle, így kénytelenek vagyunk olyan lényeknek szurkolni, akiket (amiket?) egyébként teljesen hidegen hagy a létezésünk.
Priscilla – kritika
Sofia Coppola Priscillája nem életrajzi film, hanem egy minimalista pszicho-thriller a bántalmazó kapcsolat mibenlétéről.
A bezárás és elengedés rituáléja – Affrikáta
„Aki az édesanyját nem szereti, egy aljas gazember!” – hallhatták időről időre az elmúlt évtizedek kamasznemzedékei, de már az anyaság teherként való megélését nyíltan vállaló Facebook-csoportok felbukkanása előtti időszakban is felmerült a kérdés: vajon a nők gyermekeikhez fűződő érzéseit és döntéseit is hasonlóan fekete-fehér társadalmi elvárások mentén ítéli meg a környezetük? Sorsszerű-e, hogy egy fogyatékkal […]
Országúti diszkó – kritika
Az 1989-es Országúti diszkó anno nem volt nagy siker, de idővel kisebb kultstátuszba került. Doug Liman a régi film producerével, Joel Silverrel közösen 35 évvel később úgy érezték érdemes ezt még egyszer elmesélni. Talán Jake Gyllenhaalt lehet dicsérni.
Imádlak utálni – kritika
Szubjektív beszámoló az Imádlak utálni című vígjátékról és egyben 5+1 ajánló kiváló romantikus filmekhez!
Az Usher-ház bukása – kritika
Szinte a lehetetlenre vállalkozik, aki megpróbálja Edgar Allan Poe pszichéjét és démonait egyesével górcső alá venni. Mike Flanagan-nek jobb ötlete támadt. Kézen fogta a legelborultabb Poe-alakokat, s megnyitotta előttük az Usher-ház kapuját. Flanagan utolsó Netflix sorozata mind közül talán a legjobb.
Most vagy soha! – kritika
Ha eddig azt hitted, Petőfi és társai azért adták a vérüket, hogy neked ne kellejen március 15-én iskolába és munkába menned, tévedtél. A Most vagy soha! látványos, grandiózus és a maga módján szórakoztató is, csak ne legyen kötelező gondolni és mondani róla semmit. Különben megette a fene és ez az egész tényleg csak arról szól, hogy zárva van a bolt.