Best WordPress Hosting
 

A legjobb Divattervezők 2024-ben

Az Év Felfedezettje – Fenntartható Divatpályázat

Fashion Awards győztes: Lang Szonja – SLANGSLANG

Lang Szonja tervező bécsi tanulmányai után visszatért Magyarországra, hogy itt indítsa el divatipari vállalkozását. A márka több nemzetközi platformon bemutatkozott női és férfi kollekciójával. A gyökerek a sportos utcai divatból erednek, melyek alapja a funkcionalitás, kényelem és kombinálhatóság.

A Ghibli nem készít marketingstratégiát – interjú Gorō Miyazakival, a Ghibli kreatív fejlesztési igazgatójával

A 77. Cannes-i Filmfesztiválon Tiszteletbeli Arany Pálmát kapott a Ghibli. A stúdió nevében Gorō, Hayao Miyazaki fia vette át a díjat. A tájtervezőből lett rendezővel az apjával való viszonyáról, animációs filmekről, de a Ghibli japán animációban elfoglalt helyéről is beszélgettünk. 1985-ben az anime új korszaka indult el, mikor Toshio Suzuki producer, Isao Takahata és Hayao […]

The post A Ghibli nem készít marketingstratégiát – interjú Gorō Miyazakival, a Ghibli kreatív fejlesztési igazgatójával appeared first on Filmtekercs.hu.

Ablakok a valóságra – Interjú Csáki Lászlóval

Csáki László egészestés animációs filmje, a Kék Pelikan a kilencvenes évek vonatjegy-hamisítási lázáról szól. A történetet az ügy egykori résztvevői a saját szavaikkal mesélik el a kezdetektől a lebukásig – mindez rajzanimációs formában elevenedik meg. A film rendezőjével a korszak tárgyi kultúrájáról, a forma szabadságáról és egyediségéről, valamint a tanítás szépségéről beszélgettünk. Korábbi filmjeidben is […]

The post Ablakok a valóságra – Interjú Csáki Lászlóval appeared first on Filmtekercs.hu.

„A végére már csöpögtek rólam az ékszerek” – Interjú Nicholas Galitzine-nel

Nagyságot ígértek neki, ő pedig hajlandó bármire, hogy megszerezze azt. Nicholas Galitzine feltörekvő színészcsillag, akinek a Mary & George című sorozatban olyan ikonok mellett kellett tündökölnie, mint Julianne Moore. A kosztümös sorozat apropóján megosztotta, mivel járt a forgatás, karakterének milyen mélységeit sikerült felfedeznie, és hogyan hatott az alakítására, hogy ennyi ékszert viselt. Mit tudsz elmondani […]

The post „A végére már csöpögtek rólam az ékszerek” – Interjú Nicholas Galitzine-nel appeared first on Filmtekercs.hu.

Márton László egyedül adja elő színdarabját az Örkényben – interjú

Márton László: A Démosthenés korai változatából egyszer már volt hagyományos felolvasószínház, az akkor még működő Bárka Színház színpadán.   Olvass bele!

„A moziban olyan élményt kapnak a nézők, amit máshol nem” – interjú Varga Gabriellával, a pécsi Apolló Mozi vezetőjével

Az Apolló Mozi Pécs első mozijaként nyílt meg 1912-ben. Ez volt az országban az első épület, ami ténylegesen mozinak épült. Az Apolló Mozi jelenlegi vezetőjével, Varga Gabriellával Mátó Gábor beszélgetett, többek között a mozi történetéről, a művészmozik üzemeltetéséről és a filmklubokról. Mátó Gábor: Melyek az első mozival kapcsolatos emlékei? Varga Gabriella: Nagymamám nagy moziba járó […]

„Ez a világ mostantól létezik” – Interjú Hajdu Szabolccsal

Az Ernelláék Farkaséknál „folytatása”, a Kálmán-nap színházi előadásként született meg, most pedig filmként is láthatjuk a két egymást meglátogató, elidegenedett házaspár drámáját. Hajdu Szabolcs író-rendező-főszereplővel humorról, kimondhatatlan kérdésekről és pályája ezen szakaszának lezárásáról beszélgettünk. Sokat nevettünk a sajtóvetítésen, viszont egy idő után azt éreztem, lehet, hogy már inkább sírni kellene. Mi volt a szándékod, mikor […]

The post „Ez a világ mostantól létezik” – Interjú Hajdu Szabolccsal appeared first on Filmtekercs.hu.

Hova tűntek a magyar családi filmek? Interjú Varga Balázzsal

A 6. Budapesti Klasszikus Film Maratonon vetítették a Mackó úr kalandjai (Deésy Alfréd, 1921) című filmet, melyet a brosúrák úgy mutattak be a közönségnek, mint az első élőszereplős magyar családi filmet. Az első bemutató óta több magyar alkotás is készült a műfajban. Ezek között találjuk a Hahó, Öcsi (Palásthy György, 1971), az Égig érő fű […]

„A humorban és a drámában is a ritmus az egyik legfontosabb dolog” – Interjú Breier Ádámmal

Február 22-én kerül a mozikba Breier Ádám (Havanna, csak oda, A báró hazatér) első nagyjátékfilmje. A Lefkovicsék gyászolnak című magyar filmben a Szabó Kimmel Tamás által alakított, Izraelben élő Iván fiával együtt tér haza Magyarországra, hogy elhidegült bokszedző apjával, Tamással (Bezerédi Zoltán) közösen az egyhetes, zsidó gyászidőszak, a süve alatt elbúcsúztassák Iván édesanyját. A sajtóvetítés […]

The post „A humorban és a drámában is a ritmus az egyik legfontosabb dolog” – Interjú Breier Ádámmal appeared first on Filmtekercs.hu.

„Semmilyen hatalmi pozíció nem működik önvizsgálat nélkül” – interjú Boross Martinnal

A Nyersanyag című magyar filmben egy fiatal direktor azzal szembesül, hogy egy falusi polgármester kiskirályként uralja a települését. A film rendezőjével és társforgatókönyvírójával, Boross Martinnal felelősségről, a magyar vidék kollektív élményéről és a film árnyalt karaktereiről beszélgettünk.  Elsősorban színházi alkotóként vagy ismert, ez az első nagyjátékfilmed. Milyen út vezetett idáig? Ez valóban így van, 2013-ban […]

The post „Semmilyen hatalmi pozíció nem működik önvizsgálat nélkül” – interjú Boross Martinnal appeared first on Filmtekercs.hu.

Inspiráló látni, hogy a nézők érzik Árnit – Interjú Vermes Dorkával

Vermes Dorka első nagyjátékfilmje, az Árni a Velencei Filmfesztivál által rendezett Biennale College Cinema egyedülálló programjának kereteiben készült. Magyarországi bemutatóját megelőzően a rendezővel beszélgettünk a film nem mindennapi útjáról. Az Árni a Biennale College Cinema támogatásában készült. Mesélnél kicsit arról, hogyan zajlott a velencei workshop, a fejlesztés, illetve hogyan dolgoztatok együtt a külföldi mentorokkal? Ez […]

The post Inspiráló látni, hogy a nézők érzik Árnit – Interjú Vermes Dorkával appeared first on Filmtekercs.hu.

Ez a film a nagybetűs Nőről szól – Interjú Marianne Ostrat producerrel

Február elsejétől vetítik a magyar mozik a Smoke Sauna Sisterhood címet viselő, az észt nők által gyakorolt füstszaunázás spirituális hagyományát bemutató dokumentumfilmet. A forgatás során valódi női testvériség alakult ki a szereplők és a film készítői között. A kölcsönös bizalom fontosságáról és a forgatás körülményeiről kérdeztük Marianne Ostrat producert. Téged milyen élmények fűznek a füstszaunákhoz? […]

The post Ez a film a nagybetűs Nőről szól – Interjú Marianne Ostrat producerrel appeared first on Filmtekercs.hu.

Sztárt csinálunk bárkiből öt perc alatt

Ön és a lámpaláz? Ez magyarázatra szorul.

Arra gondoltam, hogy tőlem, akiről talán mondható, hogy elég jól improvizálok, meglepő lesz ez, hogy lámpalázas lennék, tehát szerintem mindenképp figyelemfelkeltő a cím. De valójában nem az előadó izgalmi állapotáról van itt szó, hanem a mai világ lámpalázáról, amiről a címadó dal szól. Ez egy kicsit lázadó, rockos, rövid sorokkal operáló közérzeti szám. De ezen a lemezen is, akárcsak az első három korongon, váltogatják egymást a szellemes, humoros szerzemények (amit sokan várnak is tőlem), a romantikus számok, a bluesok, a jazzes beütésű és a rockos dalok. Szóval elég széles műfaji spektrumot ölel fel ez a válogatás is.

Milyen történések, érzések inspirálták az új dalokat?

Bejáratot találni az olvasáshoz

Húsz éve foglalkozol kortárs gyerekirodalommal és olvasás-népszerűsítéssel, így igazán rálátsz a témára: mennyire égető a gond a gyerekek olvasása vagy inkább nem olvasása terén? 

Régóta tudjuk, hogy a digitalizáció és az audiovizuális eszközök elterjedésével nemcsak hazánkban, de világszinten is jelentősen csökkent az olvasás népszerűsége, tehát mindenképpen szükség van a nevelődésre mind a szövegek, mind az illusztrációk olvasását és értelmezését illetően. A MeseCentrumnál ezért dolgozunk, hiszen tudjuk, hogy a felnőttkori olvasáshoz a meséken keresztül vezet az út. Akiknek mesélnek otthon, azoknak a kétharmada maga is olvasóvá válik. Az is közismert, hogy minél rendszeresebben és korábban hallgatnak a kicsik felolvasást, annál inkább fejlődnek az értelmi képességeik: nemcsak a nyelvtanulás vagy a humán tárgyak, hanem a matematika szempontjából is. A rendszeres mesélés óriási lehetősége a családoknak és a pedagógusoknak is, hiszen ezen keresztül közösséget építhetnek, erősíthetik a kialakult kapcsolatokat, érzelmi kötődéseket, és sok szempontból fejleszteni tudják a gyerekek képességeit. Mivel a felnőtt lakosság fele egy könyvet sem olvas el évente, nem csoda, ha a gyermekeink szövegértése romlik. Az iskolának ezért roppant nagy a felelőssége. Például abban, hogy élményszerűen kínálja a verseket, meséket, regényeket, de amellett megtanítson a folyékony olvasásra, és ezzel a kettővel kialakítsa az olvasás szokását. Ezzel párhuzamosan megnőtt a kisgyermekkori foglalkozások jelentősége is. A Ringató vagy a Ringató mintájára kialakított Kerekítő foglalkozásaink ölbeli játékai megalapozzák az anyanyelvi készségeket abban a családban is, ahol ez nem tradíció.

Minden gyerek olvasó emberré válhat?

A dalszövegírás problémamegoldás

Az Esti Kornél együttest Mezőtúron alapították 2006-ban Lázár Domokosék, akkor még gimis fiatalokként. Te Nagy István helyére kerültél be a csapatba 2012-ben, énekesként. Ebben az időben viszont te már egy másik zenekar, a Sántakutya énekeseként több koncerten is felléptél. A kezdeti fázisban milyen különbségeket tapasztaltál a két zenekar működése között?

A két zenekar két különböző generáció, így két eltérő zenei világban nőttek fel. A Sántakutyát a középiskolai töritanárommal alapítottuk, miután tizenegyedikben rendeztem egy István, a királyt az iskolában – természetesen én voltam Koppány. Hallás alapján leszedtem a kottákat, szerveztem zenekart, kerestem énekeseket. Tudtam, hogy a történelemtanár, Csikós Balázs dobol – méghozzá helyi szinten neves zenekarokban –, így felkértem, hogy játsszon a darabban. Ebből az ismeretségből alapítottuk meg később a Sántakutyát. A zenekar tagjai tíz-húsz évvel voltak idősebbek nálam, így természetes, hogy elsősorban nem kortárs zenét hallgattak.

Apám engem is a „rendes”, régi magyar rockzenék hallgatására nevelt, de Kornéléknak köszönhetően képbe kerültem az aktuális zenekarokkal is. Meg persze ők addigra már profi körülmények között játszottak, bele kellett rázódnom. De azért nekem is voltak tapasztalataim a Sántakutyával. Felléptünk például a Veszprémi Arénában is egy össznépi fesztiválszerűségen. A zenei hatások voltak nagyon mások, és hálás vagyok az Esti Kornélnak, hogy kitágították a horizontomat.

Újsághirdetésre jelentkezett, most az Oscar várományosa Mihalek Zsuzsa

Meglepett a jelölés?

Őszintén szólva nem. Amikor megláttuk a látványterveket, és nekifogtunk őket megvalósítani, éreztük, hogy ütős lesz, majd amikor a stábtagok elképedve jöttek be a díszletbe, már tudtuk, hogy valami nagyon jót csináltunk. Jórgosz Lánthimosz rendező neve eleve garancia a minőségre. Két angol tervező, James Price és Shona Heath elképzelései alapján, de a saját ízlésünket latba vetve dolgoztunk. Nagy csapat vagyunk, sokan segítik a munkámat, és csupán szerencse kérdése, hogy az én nevemet sorolták fel az Oscar-jelöltek között. Fontos feladatom felkutatni és jól dönteni, hogy kiket veszek magam mellé. 

Hogyan értesültél, hogy te vagy a szerencsés?

Én ilyen guggon ülő vagyok

A Magyar Állami Operaházban beszélgetünk, ami Önnek emblematikus helyszín, hiszen itt kezdődött az opera és a színház iránti szeretete, innen indult statisztaként. Hogyan került az Operába a mezőgazdasági szakközépiskolából?

Nagyon kacskaringós út volt. Már az meglep, hogy tud arról, hogy mezőgazdász akartam lenni. Vagy valamilyen hangszeres művész. Akadtak, akik biztattak, tanuljak énekelni, érdemes lenne. 1950-ben a családunkat Sellyéről, a szülőfalumból kitelepítették a Hortobágyra, én akkor 17 éves voltam. A kényszermunkatáborban négy-ötszázan lehettünk, édesapám, ha ideje volt rá, rögtön elővette a csellóját, itt ivódott belém, hogy a zene milyen gyógyír az ember lelkének. Az egyikük hegedülni tudott, a másik dobolni, volt köztünk harmonikás is. Abban a nyomorúságos helyzetben mi, fiatalok igyekeztünk jól érezni magunkat, a fiúkkal esténként szerenádot adtunk, én voltam az egyik énekes. Ott kezdtem el énekelni. Egyik sorstársamnak tenor hangja volt, nekem bariton, rövidesen mi lettünk „az énekesek”. Egy ügyvédember, Török Géza azt mondta: – Csaba, ha egyszer innen kiszabadulsz és módod lesz rá, tanulj énekelni, szép hangod van. Ez adta az indítást, de akkor még azt hittem, hogy mezőgazdász leszek.

Bede-Fazekas Csaba a 90. születésnapja alkalmából rendezett gálaműsoron a Győri Nemzeti Színházban. Fotó: Győri Nemzeti Színház

Szerzői jogok a filmvilágban

A filmvilágra vonatkozóan mit foglal magában a szerzői jog?

Ennek a kérdésnek a kibontására Kollarik Tamás oktatótársammal, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docensével két féléves filmjogi kurzust állítottunk össze. Eszerint a szerzői jog védi a filmalkotók jogait, de kötelességeket is megjelöl a produkciós irodák számára. A szerzői jogok és kötelezettségek, feladatok és lehetőségek jól kiépített, logikus rendszerét kínálja az alkotóknak és az irodáknak is.

Mint alkotók kismillió kérdéssel találkozhatunk: milyen szerzői jogok illetnek meg bennünket? Mikor kezdődnek és mennyi ideig állnak fenn ezek a jogok? Amennyiben leszerződtetem a stáb tagjait, kiket illetnek meg a szerzői jogok? Milyen keretek között használhatom fel mások munkáját a filmben? Vannak-e olyan könyvek, filmek, fotográfiák vagy egyéb kulturális termékek, amelyeket már nem véd a szerzői jog?

A Tankcsapdában zenekari életünk nagy részét nem a zenélés teszi ki

Mennyire követitek nyomon, mi történik jelenleg itthon a rockzenében?

A rockzene soha nem volt mainstream műfaj. Legalábbis a rockzenének az a bizonyos ága vagy válfaja, ami valóban kemény riffeket, zenei megoldásokat, kemény szövegeket, megszólalásokat tartalmazott. Nyilvánvalóan a populáris, a pop- és könnyűzene kifejezések is a széles népszerűségnek örvendő zenei műfajokra utalnak. A rockzene mindig inkább egy rétegműfajnak számított. A könnyűzene történetében viszont, ha az ötvenes és hatvanas évektől nézzük, voltak olyan korszakok, amikor a keményebb zenét játszó előadók is nagy népszerűségnek örvendhettek. De ezek is inkább azok a zenekarok voltak, és azon zenekaroknak a dalai, amelyek ehhez a bizonyos populáris, könnyebben fogyasztható zenei közeghez álltak közelebb.

Azt viszont elmondhatjuk: Magyarországon a rockzene nem most éli az aranykorát. Botcsinálta módon az évtizedek alatt kénytelenek voltunk a Tankcsapdával megtanulni, hogy egy zenekari karriert milyen formában érdemes, illetve hogyan lehet felépíteni, miként lehet menedzselni. Ez viszont független attól, hogy éppen rockzenét játszunk. Az más kérdés, hogy mi azért játszunk rockzenét, mert ez a fajta zenei közeg, ez a fajta zenei kifejezésmód az, ami a miénk, ami hozzánk közel áll, akár hallgatóként, akár előadóként.

Pénteki kultúrrandi Hevér Dániel filmrendezővel

Decemberben debütált az első játékfilmed, amely idős férfi és kamasz lány különleges barátságáról szól. Milyen érzés volt egyben látni a többéves munkafolyamat eredményét?

Nagyon különleges élmény, főleg, mivel öt éven át dolgoztunk a Valami madarakon. Bennünk, alkotókban nyilván másképp csapódik le ez az egész, mint a nézőkben, akik csak egyben látják az eredményt. Nehéz tudomásul vennünk a hosszú időszak lezárultát. Valami, amin nagyon sokat dolgoztunk, elkészült, és kikerült a kezünk közül. Ez egészen olyan, mintha a gyereked engednéd el – annyi a különbség, hogy őt akkor is felhívhatod, ha elköltözött, a filmhez viszont már nem nyúlhatsz.

Mennyire sikerült ragaszkodnotok az eredeti koncepcióhoz?