Best WordPress Hosting
 

Hollandia, képregények, Petőfi – tíz program a 28. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon

Huszonhat év – Petőfi Sándor szabadtéri kiállításmegnyitó és csapatjáték

Az idei Petőfi-bicentenárium programsorozatának részeként készült a Petőfi Kulturális Ügynökség szabadtéri vándorkiállítása Huszonhat év címmel, amely Petőfi Sándor életét mutatja be. A májusban Budapesten debütált – majd egy nagyszabású erdélyi turnén is felállított – kiállítás fókuszában a Petőfihez kapcsolódó fogalmak, idézetek, gondolatok állnak. Az utazó kiállítás hozzá kapcsolódó, főképp diákokat megszólító csapatjátékkal egészül ki, melyet Juhász Anna irodalmár vezet. A kiállítást Asztalos Emese irodalomtörténész, kurátor nyitja meg szeptember 28-án csütörtökön 17.30-kor a Millenáris Parkban. A csapatjáték ugyanitt, szeptember 30-án szombaton lesz 13 órától.

Irodalmi kávéházak – régen és ma

„Vagy ne született volna, vagy ha született, örökké élne” – Báthory István erdélyi fejedelem, lengyel király 490 éve született

Szilágysomlyón született somlyói Báthory István erdélyi vajda és Telegdi Katalin fiaként. Várdai Pál esztergomi érsek, majd I. Ferdinánd bécsi udvarában töltötte apródéveit, az egyetemet Padovában végezte. A humanista műveltségű, jó politikai érzékkel és hatalmas vagyonnal megáldott Báthory alig volt huszonhárom éves, amikor ő fogadta az Erdélybe visszatérő Izabella királynét, Szapolyai János özvegyét és annak fiát, János Zsigmond megválasztott királyt. Megkapta a legfontosabb erdélyi katonai pozíciót: váradi főkapitány lett. Két ízben járt követként a császárnál, a második alkalommal két évre börtönbe vetették, ahonnan csak 1567-ben engedték haza. Kiszabadulása után birtokaira húzódott vissza, politikai szerepet nem vállalt. Katolikus hitéről nem volt hajlandó lemondani, s amikor János Zsigmond erővel akarta unitárius vallásra téríteni, megfutamította annak katonáit.

János Zsigmond 1570-ben, a speyeri egyezményben végleg lemondott a magyar királyi címről, de megtarthatta Erdélyt magának és leszármazottainak. A következő évben azonban utód nélkül halt meg, és az egyezmény szerint Erdély a Habsburg király, Miksa uralma alá került volna. Miksa Bekes Gáspárt jelölte a trónra, de a szabad fejedelemválasztás jogához ragaszkodó rendek inkább Báthoryt választották meg. Ő nemcsak a töröknek tette le a hűségesküt, hanem Miksát is biztosította lojalitásáról, ő mégis Bekest nevezte ki erdélyi vajdának. Az udvarhű trónkövetelőt Báthory az 1575. július 8-i kerelőszentpáli csatában leverte, híveit kegyetlenül kivégeztette.

Fejedelemként a korábbi adományok fölülvizsgálásával, a kereskedelem és bányászat fölvirágoztatásával, új árszabás bevezetésével szervezte át a gazdasági életet.

Krasznahorkai László regénye egy francia irodalmi díj várományosa

A Médicis-díjat 1958-ban Gala Barbisan és Jean-Pierre Giraudoux alapította azzal a céllal, hogy olyan szerzőket ismerjen el, akiknek a hírneve nem éri el tehetségüket. 1970 óta egy francia mellett egy külföldi regényt is díjaznak, 1985 óta az ismeretterjesztő irodalmi esszéket is elismerik.

A Báró Wenckheim hazatér felkerült a Médicis-díj hosszú listájára, amelyen 15 francia és 17 külföldi regény található. A rövid listát október 18-án jelentik be, a két kategória nyerteseit novemberben hozzák nyilvánosságra Párizsban. A zsűri tagjai: Anne F. Garréta (elnök), Marianne Alphant, Michel Braudeau, Marie Darrieussecq, Dominique Fernandez, Patrick Grainville, Frédéric Mitterrand, Andreï Makine, Pascale Roze és Alain Veinstein.

A Báró Wenckheim hazatér idén már elnyert egy rangos francia irodalmi kitüntetést, a Laure Bataillon-díjat, amelyet Nantes és Saint-Nazaire kikötővárosai alapítottak, hogy az előző év legjobb franciára fordított szépirodalmi alkotásait jutalmazzák vele.

Módszer és lélek – beszélgetés Méhes Károllyal

Hogyan ébredt fel benned gyerekkorodban az olvasás szenvedélye? Lassan minden titok című írásodban olvashattuk, hogy sokáig édesanyád látott el könyvekkel. Mik voltak az első fontos olvasmányaid?

Mindig szerettem olvasni – azt mondják, ez valami mintakövetés. Tényleg lehet benne valami, mert sok könyv volt otthon, és tényleg láttam a szüleimet könyvvel a kezükben, sokszor jöttek haza úgy, hogy minden különösebb alkalom nélkül könyvet vásároltak. Megvolt a maguk érdeklődési köre, szerették Karinthy Ferenc, Galsai Pongrác (őt ismerték még pécsi éveiből), Moldova György, Mezei András, Czigány György írásait. Ezek nekem eleinte persze „felnőtt könyvek” voltak, és remekül elvoltam A Pál utcai fiúk – Egri csillagok – Tüskevár univerzumban, mindegyiket nagyon sokszor újraolvastam. Aztán egészen kivételes esetként gyerekgyógyász apukám egy ízben engedélyezte, hogy némi hőemelkedéssel és köhögésimitációval otthon maradjak a suliból, és ekkor anyukám a kezembe nyomta Kosztolányi összes novelláját: ezt olvassam, biztos, hogy tetszeni fog. Tetszett, máig ezt olvasom, ha biztosra akarok menni, amikor valami jót akarok magamnak.

Emlékszel még a legkorábbi irodalmi próbálkozásaidra? Milyen szövegek voltak ezek?

Minden eddiginél több külföldi szerzővel és a Túl a Maszat-hegyen folytatásával jön az őszi Margó

A Millenárison, a Nemzeti Táncszínházban megvalósuló eseményen életművéből készült versgyűjteménnyel ünnepli 70. születésnapját Parti Nagy Lajos, a jelenről fest tragikomikus képet új könyve bemutatóján Bödőcs Tibor és a 20 éve megjelent Túl a Maszat-hegyen folytatásával érkezik Varró Dániel. Itt mutatja be harmadik verseskötetét Szendrői Csaba, az Elefánt zenekar énekese, a Férfiidők lányregénye folytatásával érkezik F. Várkonyi Zsuzsa, új könyvét hozza el a Margóra Benedek Ágota és Pető Péter is. Babarczy Eszter néhány szabályt írt a boldogsághoz, Nagy Gabriella a cinkotai bádoghordós sorozatgyilkosságot beszéli el. Tisza Kata könyvbemutatóján a társ- és kapcsolati függőségekről, a szabadulásról és a pszichológia lehetőségéről is szól lesz.

Új könyvvel jelentkezik az őszi Margón mások mellett Áfra János, András László, Babiczky Tibor, Baráth Katalin, Bíró Szabolcs, Bódis Kriszta, Bognár Péter, Csalár Bence, Harag Anita, Hartay Csaba, Hatos Pál, Huszti Gergely, Iványi Orsolya, Jánossy Lajos, Jordán Ferenc, Kiss Ottó, Kordos Szabolcs, Mészöly Ágnes, Száraz Miklós György, Tóth Kinga, Szilasi László, Ughy Szabina és Vágvölgyi B. András. 

Az az abnormális, amit normálisnak tekintünk – Dr. Máté Gábor és Máté Dániel: Normális vagy

Holott látszólag soha ilyen jól még nem éltünk – legalábbis a fejlett nyugaton –, ahol egyre gazdagabb, jóltápláltabb és egészségtudatosabb nemzedékek váltják egymást. Óra monitorozza a szívverésünket és alvásunkat, különböző applikációk buzdítanak minket mozgásra vagy éppen vízivásra, mesterséges intelligencia szkenneli az anyajegyeinket és a röntgenképeinket, az orvostudomány pedig naponta áll elő új felfedezésekkel. Akkor mégis miért növekszik a krónikus testi és mentális betegségek száma az egész világon? A nyugati orvoslás általában az egyén patologikus elváltozásaira koncentrál, de nem lehet, hogy a kulcs valójában kultúránkban, jelenlegi társadalmi-gazdasági berendezkedésünkben rejlik? Azok a tényezők, amelyeket normálisnak tekintünk, sőt, talán istenítünk is – mint a versengés, a maximalizmus, a munkamánia –, igazából krónikus stresszt, ellenségeskedést és traumákat szülnek, amelyek súlyosan mérgezőek.

Fiával, Máté Dániellel írt könyvében a híres magyar származású kanadai orvos, Dr. Máté Gábor széleskörű tudományos irodalomra és évtizedes tapasztalataira támaszkodva azt állítja, hogy egy olyan társadalomban élünk, amely teljesen ellentétben áll biológiai szükségleteinkkel, miközben teljesen vak arra, hogy az összefüggéseket felismerje. Így szenvedéseink okai továbbra is homályban maradnak, ahogy a megoldások is.

A Normális vagy – Trauma, betegség és gyógyulás mérgező világunkban című könyv nagyobb részében a szerzők esettanulmányokkal megtámogatva foglalkoznak a jelenkor legnagyobb egészségügyi kihívásaival. Részletesen beszélnek a traumáról, amelyet okozhat háború, testi- lelki abúzus, természeti csapás, de akár valaminek a hiánya, például érzelmileg elhanyagolt gyerekkor is. Valójában nem az adott hatás, hanem az arra adott válaszreakció a trauma, ami egy védekezési mechanizmus, amely a szenvedőt rövid távon védi a túlzott fájdalomtól, segít átvészelni a nehézségeket. Hosszabb távon azonban befolyásolja a központi idegrendszer működését, jelentős részben meghatározza a viselkedést és a gondolkodásmódot is. A trauma megélése mindenkit másképp érint, de néhány jellemző tünete a tartós félelem, a szorongás, a depresszió, az érzelmi zsibbadtság, a visszatérő rémálmok, a gyakori fejfájás vagy gyomorproblémák.

A vágány mellett, kérjük, vigyázzanak!

„Nehéz megfogalmazni, hogy az ember miért szeret bele a vasútba. De ha találkozik olyanokkal, akik hasonszőrűek, akkor egy egész éjszakát át tudunk beszélni a vonatról” – meséli Balázs Géza, aki elmondása szerint gyermekkora óta érdeklődik a vasút iránt. Olyannyira, hogy ki is talált egy tudományágat, ez a vasútnéprajz, illetve ennek kiterjesztett változata, a vasút-antropológia.

Készítette: Talum Fruzsina, Honti Gergő, Kojnok Dávid

#közlekedés

Elindult az első Prózamaraton

„A tizenkét éve sikeresen működő Versmaraton után rövidebb műfajain keresztül a kortárs próza is megérdemel egy olyan rendezvényt, amely ráirányítja a közfigyelmet az év legfigyelemreméltóbb prózai alkotásaira, teljesítményeire, és azok szerzőire” – mondta köszöntőjében Szentmártoni János író, költő, a Kulturális és Innovációs Minisztérium helyettes államtitkára.

Mint kifejtette, minden, ami az ember fantáziájában megjelenik, az vagy megtörtént már vagy előbb-utóbb meg fog történni. „Ezek a történetek biztos támaszai az emberiség önbecsülésének, önbizalmának, és abban való hitének, hogy képesek vagyunk felülemelkedni saját gyengeségeinken, feszegetni saját teljesítményünk határait, legyőzni önmagunkat, és példát mutatni a fiatalabb nemzedékeknek”.

Demeter Szilárd, a PIM főigazgatója az eseményen arról beszélt, hogy el kell mondanunk történeteinket, mert azokat senki más nem tudja elmondani helyettünk, és az el nem mondott történetekből nem lesz sorsközösség. Demeter Platón barlanghasonlatával vezette fel gondolatait, párhuzamot vonva a filozófus példájában szereplő „rabok” és a mai szemlélődő ember között. 

Világhírű dán írónő, könyvillusztrációs workshop és zenés irodalmi performansz a PesTexten

Beszélgetés Rébecca Dautremerrel

A szerdai megnyitót megelőzően a PIM különleges vendéget fogad majd Rébecca Dautremer személyében, aki Franciaországból érkezik a fesztiválra. A gyermekkönyvekkel és -folyóiratokkal foglalkozó grafikusművész nem csak „megbízásra” dolgozik: legutóbbi szerzői könyve, a Jussváry Jakominusz gazdag órái 2021-ben magyarul is megjelent a Scolar gondozásában, Pacskovszky Zsolt fordításában. Részben ennek apropóján is beszélget majd Pacskovszky az illusztrátorként és humoros versek szerzőjeként is tevékenykedő Dautremerrel szeptember 20-án 17.30 és 18.30 között. A megnyitót követő napokban, szeptember 21. és 23. között Dautremer szakmai workshopot tart a PIM-ben, közös alkotásra hívva a résztvevőket.

Szűcs Péter beszélgetőtársa: Stacey Halls

Márpedig a könyvek nem mennek ki a divatból

A magyar felnőtt lakosságnak alig több mint tíz százaléka olvas rendszeresen, viszont több mint fele egyáltalán nem vesz könyvet a kezébe. Ugyan a nyomtatatásban megjelenő szövegeket a rendszerváltás óta egyre kevesebben fogyasztják, a Gutenberg-galaxist továbbra sem kell temetnünk. Dr. Tóth Mátéval, a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár igazgatójával, a PTE Könyvtár és Információtudományi Tanszékének adjunktusával beszélgettünk olvasási szokásaink legutóbbi feltérképezéséről. 

Mióta létezik Magyarországon olvasáskutatás?

A legelső – jelenlegi szempontjaink szerint felvett – adatok 1964-ből származnak. Azóta minden évtizedben volt egy átfogó vizsgálat, a legutóbbi 2019-ben, így több mint ötven évre visszamenően vannak összehasonlítható idősoros adataink. Az alapkérdés úgy szól, hogy „Elfoglaltságai mellett tankönyvön kívül olvas-e könyveket?”. A skála egyik végére azok kerültek, akik az elmúlt 12 hónapban egyet sem vettek a kezükbe – őket tekintjük nem olvasónak. A következő kategória azoknak jutott, akik egy év alatt 1-3 könyvet olvastak el, majd azok következtek, akik negyedévente egyet. A sort a rendszeres olvasók zárták, ők évi 12-t is végigböngésztek.   

Könyvtár a magasban – szétszóratott kincsek

Zsupán Edina klasszika-filológus tizenöt éve kutatja a corvinák történetét Magyarország nemzeti könyvtárában, a Budavári palotában található Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK). Latin- és ógörögtudásának egyaránt hasznát veszi, hisz Mátyás könyvtárának jelentős részét ezen a két nyelven írt kéziratok teszik ki (főként az előbbi). Ma csupán az eredeti könyvállomány körülbelül tíz százaléka ismert és azonosított, 235 tétel a világ egyéb jeles könyvtáraiban található. A hazánkban fellelhető 55 kötet legnagyobb részét az OSZK őrzi, amely nemcsak gazdagon illusztrált, informatív honlapján, a Corvina-program részeként, hanem időszaki kiállításokon is igyekszik bemutatni a fényérzékeny, féltett gyűjteményt.

– Corvinának azokat a kódexeket, tehát kézzel írott könyveket nevezhetjük, amelyekről bizonyítható, hogy megfordultak Mátyás könyvtárában. A díszkódex lapjának anyaga pergamen, állati bőr, mely időtállóbb, mint a papír. A lapokon egyesével dolgoztak, lehetőleg minden munkafolyamatot más végzett. A másoló megvonalazta a lapot, tintával megírta a szöveget, kihagyva benne a díszítések helyét. Ezután került sor az aranyozásra, majd a minátorok, gyakran többen is, kidíszítették, illuminálták a kódexet. A kódexfestők mesterségéhez tartozott, hogy megtanulták előállítani maguknak az ásványi anyagokból készült festékeket. Csak ezután fűzték egybe és vágták körbe a lapokat, melyeket fatáblák közé szorítottak. A kötéstáblákra bőrkötés került, melyeket poncolással (ütésmintákkal való díszítéssel) és csatokkal is elláttak.

– Mátyásnak kétféle, aranyozott bőr és egy még ennél is drágább, lila bársony, úgynevezett veluto morello díszkötést készítettek. Az egységesítés esztétikai szempontokat követett, és nem tartalmiakat – vélekedik a kutató –, hisz a lila bársony 15. századi, belül fehér indafonatos könyvekre került, amelyeket még nem Mátyásnak készítettek, de ilyen módon később „corvinásítottak”. Ezekben a könyvekben a belső díszítés üde és letisztultabb színvilágú, mint később a budai királyi könyvkészítő műhelyben készült kötetek sötétebb, kékes tónusú és gazdagon aranyozott képei. Talán úgy gondolták, hogy a légies, könnyed növényi ornamentikához nem illenek a nehéz, súlyos bőrkötések.