Éljen sokáig a ma 50 esztendős Edgar Wright! Az angol rendező/forgatókönyvíró, aki olyan mintha a filmbolond haverunk lenne. Neve már a Cornetto-trilógia (nemrég volt 20 éves a Haláli hullák hajnala, Vaskabátok, Világvége) miatt sokaknál jól cseng, A Scott Pilgrim a világ ellen szintén bír némi kultusszal, a Nyomd, Bébi, nyomd! viszont az egyik legnagyobb sikere lett. Érdemes elővenni a fapados, ámde annál viccesebb Spaced sorozatát is. Noha végül nem ő készítette el A Hangya mozit, helyette viszont a The Sparks Brothers-ről egy remek dokut és legutóbb elvitt minket a 60-as évek Londonjába borzongani (Utolsó éjszaka a Sohóban). Jelenleg két filmen dolgozik, az egyik a Menekülő ember újrája. Szuper montázsokkal és a vele készített videókkal tisztelgünk előtte. Maradjon meg a szenvedély és jó egészséget!
Archívum címkék: születésnap
Harkányi 90 – születésnapi videó
Nagybetűs és szerencsére még élő legendánk, Harkányi Endre 90. születésnapjára egy videóval kedveskedtünk, hogy megköszönjük vele azt a sok jót, amivel hosszú évtizedek alatt megajándékozta a közönséget. Ebbe a szűk 7 percbe belevágtuk a nekünk kedveseket (Mézga Géza, Rigodon, Danny DeVito mozik, Keresztespók) és ami a házi tékánkban fellelhető volt:
Kiss Anna és a Kaláka együtt ünnepel születésnapot, de ott lesz Gryllus Dorka és Mikó István is
Ideje fölrepülnöm címmel a 85 éves Kiss Anna költőt az idén 55 éves Kaláka együttes köszönti január 25-én… Olvass bele!
Selyemfiúból vietnami veterán
Jonathan Vincent Voight Yonkersben, New York államban született. Édesanyja német emigránsok gyermeke volt, apai nagyszülei pedig szlovák bevándorlókként érkeztek az Újvilágba. Két fivére közül Wesley, ismertebb nevén Chip Taylor énekes-zeneszerző lett, egyebek mellett ő írta a Wild Thing és az Angel of the Morning című kultikus slágereket.
Voight katolikus neveltetésben részesült és egy katolikus iskolába is járt. Itt kezdett el komolyabban érdeklődni a színészet iránt, miután eljátszotta a The Song of Norway című iskolai színdarab egyik főszerepét. Tanulmányait a washingtoni Amerikai Katolikus Egyetem falai között folytatta, a diploma megszerzése után, 1960-ban színészi álmokat dédelgetve New Yorkba költözött, ahol Sanford Meisner tanította a színészmesterségre.
A Broadwayn 1961-ben debütált A muzsika hangja című musical egyik kisebb szerepében. Először 1965-ben állt a kamera elé a Fearless Frank című filmben, és már harmadik szerepével befutott. A kis költségvetéssel készült, de filmtörténeti mérföldkövet jelentő Éjféli cowboyban egy nagyvárosba utazó, selyemfiú-karrierről álmodozó vidéki fiút alakított, jutalma a legígéretesebb feltörekvő tehetségnek járó Golden Globe- és BAFTA-díj lett, és Oscar-díjra is jelölték a legjobb főszereplő kategóriában.
Rossz vér – Deák Bill Gyula 75 éve tíz dalban
Őrülj meg, Kicsi
Deák Bill első szólólemeze 1984-ben jelent meg Rossz vér címmel. Az akkor már más zenekarokban – így a Hobo Blues Bandben is – kipróbált énekes a pályafutása indulásától számítva jó pár évet várt a teljesen autonóm dalszerzéssel, ez a hosszú érlelődés pedig meg is hallatszik az albumon. Ideális esetben a Bill kapitány best of-lista első hét helyére a Rossz vér mind a hét dala felkerülne (melyeket egyébként még a Hobo Blues Banddel rögzített), olyannyira átütőek ezek a szerzemények. Most azonban (egyelőre) be kell érnünk az Őrülj meg, Kicsivel, ami már a dalsor elejét is magas fordulatszámra kapcsolva hordozza Deák Bill Gyula életművének esszenciáját.
3:20-as blues
Arisztokratikus külső, természetes elegancia, tökéletes férfihang – Jeremy Irons
A La Manche csatornában fekvő Wight-szigeten született, a család csak évente egyszer ruccant át Angliába. Anyai ágon ír felmenőkkel is büszkélkedhet, napjainkban ideje nagy részét az írországi, 15. századi Kilcoe kastélyban tölti, amelyet romosan vásárolt meg és részben saját keze munkájával újított fel – nem is tagadja, hogy néhány filmszerepét kifejezetten ezért, anyagi okokból vállalta el. Az iskolai zenekarban dobolt és harmonikázott, s miután az állatorvosi egyetemre nem vették fel, úgy döntött, színész lesz.
Bristoli színi tanulmányainak költségeit kertészként, utcai zenészként és takarítóként dolgozva teremtette elő, első szerepe a Godspell című musical Keresztelő Szent Jánosa volt. Ezt tévéfilmek követték: a BBC egyik produkciójában Liszt Ferencet alakította, a filmvásznon a balett-táncos Nyizsinszkijről szóló drámában debütált.
A kritika akkor figyelt fel rá, amikor Harold Pinter Nobel-díjas író ajánlása nyomán Laurence Olivier és John Gielgud oldalán szerepelt Evelyn Waugh Az utolsó látogatás című alkotásának kosztümös tévéváltozatában. Az áttörést 1981-ben A francia hadnagy szeretője című, a viktoriánus korban játszódó romantikus dráma hozta meg, Meryl Streep partnereként. Ezt a Proust regénye nyomán készült Swann szerelme című filmdráma követte, A misszióban dél-amerikai jezsuita papot alakított, majd olyan rendezők filmjeiben játszott, mint Bernardo Bertolucci (Lopott szépség), Adrian Lyne (Lolita), David Cronenberg (Pillangófiú, Két test egy lélek – utóbbiban az egypetéjű ikerpár mindkét tagja ő volt), Steven Soderbergh (Kafka), Franco Zeffirelli (Mindörökké Callas) vagy David Lynch (Inland Empire).
A slágergyáros jazztanszakos, aki végül nem kötött pulóvereket – Lerch István
Általános iskolásként kezdte zenei tanulmányait, tíz évig tanult zongorázni, egy gyerekeknek kiírt Bartók-versenyt meg is nyert. Főként a Beatles hatására érdeklődése egyre inkább az akkor hatalmas erővel hódító rockzene felé fordult. Ő mindig is zenész akart lenni, de szülei ragaszkodtak hozzá, hogy legyen „tisztességes” szakmája is, így beíratták a textilipari szakközépiskola kötő-hurkoló szakára.
Lerch egy pillanatig sem gondolta komolyan, hogy pulóvereket fog kötni: Szakcsi Lakatos Béla tanítványaként a konzervatórium jazztanszakát is végezte. 1970-ben Hétfő néven együttest alapított diáktársaival, főként iskolai bulikon játszottak külföldi számokat, noha ő már saját dalokat is kezdett írni.
Első együtteséből alakult 1973-ban a V’73 trió: a névben a V betű a Volán klubot jelentette, ahol otthonra találtak. Az akkori progresszív zenei hullám – elsősorban az Emerson, Lake and Palmer – hatására főleg klasszikus darabok feldolgozásait játszották. Virtuóz átirataikkal – mint Csajkovszkij Patetikus szimfóniája vagy Weiner Leó Rókatánca – sikert arattak, az Omega, majd az LGT is előzenekarnak kérte fel őket. Albumot azonban csak úgy készíthettek volna, ha „felhigítják” fajsúlyos muzsikájukat, és a televízióban is csak „kedves kis banalitásokkal” jelenhettek meg, így a V’73 munkásságát csak egy kislemez és néhány rádiófelvétel őrzi.
Ezernyi árnyalatú hang és elegancia – Kincses Veronika
A Budapesten született énekesnő egészen kiskorától próbálgatta hallás után a dallamokat a zongorán, emellett énekelt is, szülei zeneiskolába íratták. A Postás zeneiskolában tanult szolfézst és zongorát, énekelt a Magyar Rádió Gyermekkórusában. A konzervatórium után felvették a Zeneakadémiára, ahol 1973-ban kapta kézhez diplomáját az opera tanszakon Sipos Jenő növendékeként.
Ugyanebben az évben lett a Magyar Állami Operaház magánénekese, Mozart Don Giovanni című operájának Zerlina szerepében debütált, beugróként. 1974-ben a római Santa Cecilia akadémián Gianna Pederzininél, kora híres mezzoszopránjánál fejlesztette tovább énektudását, elmélyült az olasz operakultúrában is. A hetvenes években több nemzetközi énekversenyt nyert, többek közt Karlovy Varyban, Pozsonyban, Párizsban.
Első énektanára a legendás zenepedagógus Sík Olga volt, szavai szerint sokat köszönhet a Kossuth-díjas szoprán Orosz Júlia emberi és szakmai pártfogásának, Mikó Andrásnak, az operaház főrendezőjének és az általa a hivatás nagymesterének tekintett Békés András rendezőnek is. Kincses Veronika a szakmai tudást és alázatot tartotta és tartja a legfontosabbnak, amely mellé kivételes érzékenység párosul, pályája során az volt a legfontosabb számára, hogy megvalósítsa a kottában foglaltakat.
Nagy Pál 89 éves – egy eddig soha nem látott videófelvételével köszöntjük
Nagy Pál ma 89 éves. Ebből az alkalomból előkerestem egy 1997-es videófelvételt, amelyen a szerző saját, nagy avantgárd versét olvassa föl. Olvass bele!
Robert De Niro Party
Robert De Niro 80! Ezzel a 8 perces montázzsal előtte szeretnénk tisztelegni. A végén aztán el is felejtettük megszámolni, hány filmjéből nyestük össze, de benne van a java, a Taxisofőrtől a Dühöngő bikán át a Nagymenőkig és még számos felejthető darab is. Éljél sokáig Bob!
Egy 60 éves természetes intelligencia vallomásai
Podmaniczky Szilárd Egy 60 éves természetes intelligencia vallomásai Száguld az élet Veled és nélküled is Készen Tudja a csont Mit az univerzum is Tudhat Gondolatom erről Ha már kész volt Ez a gondolat Mértani húrok zengenek Betöltve fúgák közt A forgószelet Hallgatja a tér Ahogy velem és nélkülem Üzen Minden páros szám Egy páratlanban pihen […] Olvass bele!
Aki a próbákon is teljes hanggal énekelt – Komlóssy Erzsébet
Salgótarjánban született egy katonatiszt és egy ápolónő lányaként. Már óvodás korában, első operaélménye hatására eldöntötte, hogy az énekesi pályát választja. Amikor kislányként énekelni hallotta a losonci színház igazgatója, gyermekszínésznek akarta szerződtetni, de ebbe a család nem egyezett bele. Hatévesen zongoraórákat is vett, azt általános iskolai matematikatanára javasolta a szülőknek, hogy taníttassák Budapesten zenére. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában László Géza növendéke volt, énekesként az Operettszínház kórusában debütált, ahol közelről figyelhette mások mellett Latabár Kálmánt és Honthy Hannát.
Színpadra először Szegeden lépett Puccini Pillangókisasszony című operájának egy kisebb szerepében. 1955-ben lett a Tisza-parti város társulatának a tagja, első főszerepeként Kodály Zoltán Székely fonó című daljátékának Háziasszonyát alakíthatta, ez lett aztán pályafutása egyik legkedvesebb szerepe. A színházban néhány soros prózai szerepet is elvállalt, részben mert imádta a színpadot, részben mert mindenből tanulni akart. Szabadidejében moziba járt, de nemcsak kikapcsolódni, hanem színészi fortélyokat is igyekezett ellesni. Példaképe Giulietta Simionato olasz mezzoszoprán volt, számtalanszor látta Verdi A trubadúrjának az ő főszereplésével készült filmváltozatát.
A budapesti operaházban 1956-ban egy sikeres beugrással debütált Verdi Az álarcosbál című operájában, de ekkor még visszautasította Tóth Aladárnak, az intézmény legendás igazgatójának ösztöndíjajánlatát. Ezt követte az Anyegin Csajkovszkij-féle operaváltozatának Olga szerepe. Gyermekkori álma két évvel később, 1958-ban valósult meg, amikor Palló Imre, az Operaház igazgatója szerződtette magánénekesi státuszban, ezután egy évig Szegeden és Budapesten felváltva lépett fel.
75 éves a csodálatos Kathy Bates – karrier, Oscar, fotók
Éljen-éljen a ma 75 éves Kathy Bates! Szinte mindig és mindenben csodálatos, 128 kreditnél jár az imdb-n. Nála nincs kis szerep, csak megoldandó feladat és azt is teljes szívvel óriási odaadással.
Legendás hang, hatalmas lélek, összetört szárnyak – Cserháti Zsuzsa
Szülei korán elváltak, édesanyja egyedül nevelte őt és a húgát. Táncosnőnek készült, de a Balettintézetbe nem vették fel, azonban így is 10 évig tanult klasszikus balettet. Zenei általános iskolába járt, majd óra-ékszer eladó lett a Divatcsarnokban, s már 17 évesen vendéglátózott, a Rangers, majd a Thomastic együttessel lépett fel. 19 éves volt, amikor Szécsi Pál felfedezte egy balatoni bárban, s annyira megtetszett neki Cserháti hangja, hogy beajánlotta a Magyar Rádió könnyűzenei stúdiójába és felvette háttérénekesnek saját műsorába.
Cserháti Zsuzsa az 1972-es Táncdalfesztiválon vált országosan ismertté, amikor a Nem volt ő festő című dalával előadói díjat nyert. Egymás után készültek rádiófelvételei, olyan slágerekkel hódította meg a hallgatókat, mint a Kicsi gyere velem rózsát szedni, a Boldogság gyere haza és az Árva fiú. 1975-ben született meg gyermeke, ezután énekelte el egyik legnagyobb slágerét, az Édes kisfiam című számot. Az olasz dal magyar szövegét eredetileg Kovács Katinak írta Bradányi Iván, de az énekesnő lemondott róla Cserháti javára.
Minden műfajban otthonosan mozgott, bármit képes volt hitelesen elénekelni, legyen az tánczene, jazz, swing, soul vagy funky. Nevét már az akkori „nagy hármas”, a Koncz Zsuzsa-Kovács Kati-Zalatnay Sarolta-trió mellett emlegették. 1978-ban az Én leszek című dallal elnyerte a Magyar Rádió Tessék választani! című könnyűzenei versenyének nagydíját, megjelent első lemeze, majd 1981-ben a második is. 1979-ben harmadik helyezést ért el a sopoti fesztiválon a Különös szilveszter című dallal és fellépett egy írországi fesztiválon. Az 1981-es Tánc- és popdalfesztiválon A boldogság és én című száma díjat nem kapott ugyan, de a dal később nagy sláger lett.
Johnny Depp, a legjobb rosszfiú
A Kentucky állambeli Owensboróban született Depp gyermekkora állandó költözéssel telt, legalább húsz helyen élt, mielőtt a család letelepedett a floridai Miramarban. Ott nem érezte jól magát, szüleinek válása nagyon megviselte, kipróbálta a drogokat, egy alkalommal úgy összevagdosta karját, hogy annak nyomait máig viseli. Az iskolát 16 évesen abbahagyta és csatlakozott a The Kids nevű együtteshez, amely szakmailag aratott ugyan kisebb sikereket, de pénzt nem sokat kerestek, Depp egy ideig egyik barátja autójában élt. A zene ma is fontos szerepet játszik életében, Alice Cooper és Joe Perry oldalán tagja a Hollywood Vampires együttesnek, amely júliusban Budapesten lép fel.
Húszévesen elvette az együttes basszusgitárosának sminkesként dolgozó húgát, aki bemutatta a pályakezdő Nicolas Cage-nek. Az ő révén kapta meg a Rémálom az Elm utcában című horror egyik mellékszerepét, és a forgatás annyira megtetszett neki, hogy elhatározta, ő is színész lesz. 1986-ban már Oliver Stone A szakasz című filmjében játszott. A népszerűséget és ismertséget a következő évben a 21 Jump Street című krimisorozat kölyökképű nyomozója hozta meg számára. A szerepből három év múlva lett teljesen elege, a váltásra egy szerelem is inspirálta: 1989-ben egy filmbemutatón találkozott kolléganőjével, Winona Ryderrel, akibe azonnal beleszeretett, el is jegyezték egymást, de pár hónap múlva szakítottak.
Depp a szépfiús „imázst” maga mögött hagyva vállalta el 1990-ben Tim Burton bizarr hangulatú meséje, az Ollókezű Edward címszerepét, alakításáért Golden Globe-díjra jelölték. A rendezővel többször dolgozott együtt, közös munkájuk eredménye az Ed Wood 1994-ből, az Álmosvölgy legendája 1999-ből és a Sweeney Todd – A Fleet Street démoni borbélya, amelyért 2008-ban megkapta a Golden Globe-díjat és Oscarra is jelölték. 1995-ben a Jim Jarmusch rendezte Halott ember című western-drámában remekelt, amelynek kísérőzenéjét Neil Young szerezte.
A géppuskalábú dobos, aki nélkül nem lett volna Led Zeppelin – John Bonham
A Birmigham közelében, Redditch városban született Bonham egészen kiskorától a ritmus megszállottja volt, ötéves korában már konzervdobozokból és ládákból fabrikált dobon játszott. Dobórát soha nem vett, a tanórákon sem tündökölt, tanítója ezt írta ellenőrzőjébe: „Vagy kukás lesz belőle, vagy milliomos.” Kezdetben az első verzió tűnt valószínűnek: Bonham 17 évesen munkába állt apja műhelyében, megnősült és bőszen dobolt a helyi bandákban. Feleségével egy lakókocsiban éltek, a bérleti díjat csak úgy tudta kifizetni, hogy abbahagyta a dohányzást.
Aztán mégis főállású zenész lett belőle. Egyik bandájában gyermekkori barátja, Robert Plant volt az énekes, aki beajánlotta a Yardbirds után új együttes alapításán fáradozó Jimmy Page gitárosnak. Page egyszer látta élőben Bonzót, és azonnal nyaggatni kezdte, de a dobos csak nehezen állt kötélnek. A legenda szerint az ötvenedik távirat után „tört meg” és tette át székhelyét Londonba.
John Paul Jones basszusgitárossal minden idők talán legjobb ritmusszekcióját alkották, a Led Zeppelin az ő gőzmozdonyra emlékeztető dobolása nélkül soha nem hozta volna máig utánozhatatlan hangzását. Lábgépét – amelyhez csak egyik lábát használta – géppuskához hasonlították. Bonham stílusa nem volt különösebben kifinomult. Amikor technikájáról faggatták, először visszakérdezett, mert nem értette a kérdést, aztán azt válaszolta: „Jó magasra felemelem a kezem, aztán nagy lendülettel leengedem, a fejtől a dobig, minél erősebben, annál jobb.” Őserő áradt belőle. Kezdő korában megesett, hogy kis klubok visszamondták annak az együttesnek a fellépését, amelyben a túl hangos Bonzo ült a dobok mögött.
Szvetlana Alekszijevics, a csernobili tragédiák Nobel-díjas krónikása
Fehérorosz apa és ukrán anya gyermekeként született az ukrajnai Sztanyiszlavban (ma Ivano-Frankivszk), de Fehéroroszországban nőtt fel, ahol szülei falusi tanítók voltak. A középiskola elvégzése után helyi újságok riportereként dolgozott, majd 1967-ben beiratkozott a Minszki Állami Egyetemre. A diploma megszerzése után Bereza városában tanított a helyi iskolában, de hamarosan a minszki Vidékfejlesztési Újság, 1976-tól a Nyoman című irodalmi folyóirat munkatársa lett.
Írói pályája kezdetén több műfajban kipróbálta magát: írt novellákat, esszét, riportot. Mentora, Alesz Adamovics belarusz író segített neki, hogy megtalálja saját útját és hangját, eltávolodva a hagyományos történetmeséléstől, engedve, hogy interjúalanyai szavaiból bontakozzon ki az összkép. Első könyve, A háború nem asszonyi dolog 1983-ban készült el, és több száz, a második világháborúban a Vörös Hadsereg soraiban harcoló nő vall benne a háború kegyetlenségéről, a szenvedésről és arról, hogy ez nekik nem hősies küzdelem, csak gyilkosság volt. A kötet kiadását először megtagadták, a nagy honvédő háború emléke megsértésének minősítették, és csak 1985-ben, a Gorbacsov-féle peresztrojka kezdetén jelenhetett meg. A Szovjetunióban kétmillió példány kelt el belőle, íróját kitüntették, de a teljes, cenzúrázatlan változat csak a Szovjetunió megszűnése után került az olvasók kezébe.
Szvetlana Alekszijevics egy berilini könyvdedikáláson 2015-ben. Fotó: MTI / EPA / Kay Nietfeld
Vad avantgardistából újromantikus kompozőr – száz éve született Ligeti György
Az erdélyi Dicsőszentmártonban (ma: Tarnaveni, Románia) született magyar zsidó családban, nevüket apja változtatta Auerről Ligetire. Hatéves korában Kolozsvárra költöztek, itt érték az első zenei élmények. Először Muszorgszkij Borisz Godunov című operáját látta, majd megismerkedett Verdi, Mozart és Bizet műveivel is. 14 évesen kezdett zongorázni, ekkor már megírta első műveit, társai közül kiváló nyelvérzékével is kitűnt. Felsőfokú zenei tanulmányait Kolozsváron kezdte, majd a budapesti Zeneakadémián folytatta. Zeneszerzést és zeneelméletet Farkas Ferenctől és Veress Sándortól tanult, és életre szóló barátságot kötött a szintén erdélyi születésű Kurtág Györggyel.
Érdeklődése idővel Stravinsky, Hindemith, Schönberg, Webern zenéje felé fordult, példaképe Bartók Béla lett. Egy évig Romániában gyűjtött népdalokat. Ekkoriban elsősorban népdalfeldolgozásokat írt, zenét komponált kedvenc költője, Weöres Sándor verseire, s megszületett első jelentősebb műve, a Metamorphoses nocturnes című vonósnégyes. Az 1950-es évek elején tanított a Zeneakadémián, és egy összhangzattan-könyve is megjelent.
Az 1956-os forradalom leverését követően elhagyta Magyarországot, Ausztriában, majd Németországban élt, Kölnben együtt dolgozott Pierre Boulez, Karlheinz Stockhausen és Luigi Nono avantgardista csoportjával. Tanított Németországban, Svédországban, a kaliforniai Stanford Egyetemen, itt fordult érdeklődése a számítógépes zene felé. Felváltva élt Hamburgban és Bécsben, az osztrák állampolgárságot 1967-ben kapta meg. 1958-ban írta nagyzenekarra Artikulation című elektronikus zenét, két évvel később mutatták be Apparitions (Jelenések) című alkotását, amely mikropolifon technikájának és stílusának kezdetét jelentette.
Ringasd el magad – 10 embertelen jó dal a 75 éves Presser Gábortól
Nem tilthatom meg
Bár Presser Gábor a Locomotiv GT zeneszerzőjeként vált igazán ismertté, az Omega első saját dalait is ő szerezte. Az 1968-ban kiadott Nem tilthatom meg az egyik első dal, amelyet Presser jegyzett. A single másik dala a Volt egy bohóc volt, azonban nehezen rúghatott labdába a Nem tilthatom meg zakatoló ritmusa, egyszerű, de a levegőt áthasító gitárriffje, valamint vérbeli beat-refrénje és őrült orgonaszólója mellett. Zeneszerzőként egyébként még két évig működött közre az Omega lemezein, többek között a zenekar legnagyobb slágere, a Gyöngyhajú lány zenéjét is ő szerezte. A Nem tilthatom meg több országban is megjelent, angol nyelvű verziójának címe There’s Nothing I Can Do.
Egy dal azokért, akik nincsenek itt
Brian Eno, az ezerarcú „nem-zenész”, aki még David Bowie-t is új útra terelte
Brian Peter George Eno néven született a suffolki Meltonban. 1959-ben az ipswichi St Joseph’s College-ban, a Keresztény Iskolatestvérek rend iskolájában kezdte meg tanulmányait. Itt kezdett érdeklődni a művészetek és a zene iránt. 1964-ben beiratkozott az Ipswichi Művészeti Iskolába, ahol egyik tanárával, Tom Phillips vizuális művésszel életre szóló barátságot kötött. 1969-ben a Winchesteri Művészeti Iskolában szerzett képzőművészeti diplomát.
Még winchesteri évei alatt részt vett a későbbi Who gitárosának, Pete Townshend egyik előadásán. Ez az előadás rádöbbentette, hogy formális képzés nélkül is tudna zenélni. 1964-ben csatlakozott első együtteséhez, a négytagú Black Aceshez, amelyben dobolt, majd 1967-ben több avantgárd zenei formációban is alkotott.
Profi zenei karrierje Londonba költözése után kezdődött el. Egy vasútállomáson véletlenül összefutott korábbi iskolatársával, Andy Mackay szaxofonossal, aki meghívta az akkoriban alakuló Roxy Music együttesbe. 1971-től két évig volt a banda tagja. Játszott az első két albumukon, a Roxy Musicon (1972) és a For Your Pleasure-ön (1973). Koncertjeiken eleinte a színpadon kívül felállított keverőpult mellett zenélt és vokálozott, majd miután az együttes lemezszerződést kapott, Eno csatlakozott hozzájuk, a színpadon játszva szintetizátorozott.