Kicsit mindannyian olyanok vagyunk, mint a fegyelmezett \u00e9s j\u00f3lnevelt gyerekek. Nem mindig \u00e9s nem minden esetben, de az\u00e9rt sokszor rohang\u00e1ln\u00e1nk az asztal k\u00f6r\u00fcl, hangosan felnevetn\u00e9nk a legrosszabb vicceken, duzzogva kivonuln\u00e1nk egy-egy nem tetsz\u0151 csattan\u00f3t vagy v\u00e9lem\u00e9nyt hallva \u2013 m\u00e9gsem tessz\u00fck. A bels\u0151 gyermek\u00fcnk \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen ki\u00e1lt, \u00fcv\u00f6lt, tombol, amikor \u00f6r\u00fcl vagy s\u00edr, k\u00edv\u00fclr\u0151l m\u00e9gis csak egy halv\u00e1ny mosoly vagy egy el\u00e9gedetlen tekintet l\u00e1tszik meg rajtunk. Szavakkal sem felt\u00e9tlen\u00fcl es\u00fcnk egym\u00e1snak, ink\u00e1bb hosszas magyar\u00e1zatokat f\u0171z\u00fcnk m\u00e1sok v\u00e9lem\u00e9ny\u00e9hez arr\u00f3l, hogy nem \u00e9rint minket j\u00f3l az \u00e1ll\u00e1spontja, felsoroljuk a javaslata el\u0151nyeit, h\u00e1tr\u00e1nyait, esetleg elmondjuk, mi hogyan gondolkodtunk \u2013 b\u00e1r tal\u00e1n ennek az ellenkez\u0151j\u00e9t is gyakran tessz\u00fck. Alapvet\u0151en az\u00e9rt m\u00e9gis csak empatikusak vagyunk, mert mi sem szeretn\u00e9nk, ha vel\u00fcnk durv\u00e1n b\u00e1nn\u00e1nak, faragatlanul lesz\u00f3ln\u00e1k az \u00f6tleteinket \u00e9s a f\u00f6ldbe tiporn\u00e1nak minket. Tessz\u00fck mindezt az\u00e9rt, mert ilyenek vagyunk: kult\u00faremberek.<\/p>\n
A kultur\u00e1lt szavunk jelent\u00e9se \u2019m\u0171velt\u2019 vagy \u2019kifinomodott\u2019, a kult\u00farember pedig a \u2019viselked\u00e9s\u00e9ben kultur\u00e1lt, szellemiekben ig\u00e9nyes\u2019 szem\u00e9ly. A kult\u00farember nem illetlen, nem faragatlan, t\u00f6rekszik a legjobbra, \u00e9s mindez a nyelvhaszn\u00e1lat\u00e1ban is t\u00fckr\u00f6z\u0151dik. A nyelvhaszn\u00e1lat ugyanis \u2013 legyen az sz\u00f3beli vagy \u00edr\u00e1sbeli \u2013 szint\u00e9n viselked\u00e9s. \u00dagy is mondj\u00e1k: kommunik\u00e1ci\u00f3, ami alatt a besz\u00e9l\u0151nek a besz\u00e9lget\u0151t\u00e1rsra ir\u00e1nyul\u00f3, hozz\u00e1 lehet\u0151s\u00e9g szerint igazod\u00f3 jelz\u00e9seit (nyelvhaszn\u00e1lat\u00e1t) \u00e9rtj\u00fck. A c\u00e9l ugyanis az, hogy meg\u00e9rts\u00fck, \u00e9s ne f\u00e9lre\u00e9rts\u00fck egym\u00e1st.<\/p>\n
Ezt a sz\u00e1nd\u00e9kot a pszichol\u00f3gia is al\u00e1t\u00e1masztja. A l\u00e9lek tudom\u00e1nya is azt szorgalmazza, hogy a f\u00e9lre\u00e9rtsek elker\u00fcl\u00e9s\u00e9\u00e9rt a ny\u00edlt, \u0151szinte \u00e9s asszert\u00edv kommunik\u00e1ci\u00f3t r\u00e9szes\u00edts\u00fck el\u0151nyben. Vagyis: ahogyan nem mindegy, hogyan viselked\u00fcnk otthon vagy az utc\u00e1n, m\u00e1sok el\u0151tt, az sem mindegy, milyen nyelvi form\u00e1kat haszn\u00e1lunk egy-egy \u00fczenet megfogalmaz\u00e1sakor. \u201eHa k\u00e9t ember ugyanahhoz a kult\u00far\u00e1hoz tartozik, az tulajdonk\u00e9ppen azt jelenti, hogy nagyj\u00e1b\u00f3l ugyan\u00fagy \u00e9rtelmezik a vil\u00e1got; illetve \u00f6nmagukat, a vil\u00e1ggal kapcsolatos gondolataikat \u00e9s \u00e9rz\u00e9seiket \u00fagy tudj\u00e1k kifejezni, hogy az a m\u00e1sik sz\u00e1m\u00e1ra \u00e9rthet\u0151 legyen\u201d \u2013 fogalmazza meg Em Griffin kommunik\u00e1ci\u00f3kutat\u00f3. A kult\u00fara ugyanis egyfajta jelent\u00e9salkot\u00e1s: megegyez\u00fcnk abban, hogy ez vagy az a nyelvi forma, ez vagy az a gesztus mit jelent nek\u00fcnk. \u00c9s term\u00e9szetesen az is a kult\u00fara r\u00e9sze, hogy elismerj\u00fck, ha m\u00e1s kult\u00far\u00e1k k\u00e9pvisel\u0151i m\u00e1shogyan gondolkodnak. De t\u00e9rj\u00fcnk vissza a kult\u00farember nyelvhaszn\u00e1lat\u00e1hoz!<\/p>\n
Kicsit mindannyian olyanok vagyunk, mint a fegyelmezett \u00e9s j\u00f3lnevelt gyerekek. Nem mindig \u00e9s nem minden esetben, de az\u00e9rt sokszor rohang\u00e1ln\u00e1nk az asztal k\u00f6r\u00fcl, hangosan felnevetn\u00e9nk a legrosszabb vicceken, duzzogva kivonuln\u00e1nk egy-egy nem tetsz\u0151 csattan\u00f3t vagy v\u00e9lem\u00e9nyt hallva \u2013 m\u00e9gsem tessz\u00fck. Tov\u00e1bb Ki a (nyelvi) kult\u00farember?<\/span>