via kultura.hu => eredeti post link
Az útkeresés, a jellemfejlődés, a lélek nagyobb érettségének elérése központi eleme Hesse regényeinek, amelyek mellett a cselekmény sokkal kevésbé fontos: nem az számít, mi történik, hanem hogy miként hat a főhős pszichéjére, hogyan küzd meg a kríziseivel. Az atmoszférateremtés mesterének könyvei divatos mai szóval élve rendkívül immerzívek: igen könnyen berántanak, és nem eresztenek. Nem véletlen hát, hogy a világ minden pontján népszerűvé váltak, és korszakokon átívelően szellemi útmutatást nyújtanak.
Peter Camenzind
Bár már korábban is jelentek meg versei és elbeszélései, ez a könyv hozta el az író számára az elismerést és az ismertséget. Az 1904-es fejlődésregény leteszi a hessei alapokat: utazás térben és lélekben, a „honnan jöttem és hová tartok” kínzó kérdésének fáradhatatlan kutatása, aszketizmus és hedonizmus, magány, depresszió, szerelmi csalódás. Számos önéletrajzi elem, párhuzam fedezhető fel ebben a műben (is), például az olaszországi utazás vagy az újra és újra felbukkanó halálvágy motívuma. Nyelvezete és történetvezetése egyszerűbb, mint a későbbi műveké, így kiváló belépő a Hesse-univerzumba.