via kultura.hu => eredeti post link
Egyszer egy nyári táborban környezetvédelmi előadást hallgattunk. A fanatikus, agresszív szakértő mindannyiunknak szigorúan megtiltotta, hogy bármilyen módon ártsunk az élővilágnak, és a bolygó barbár gyilkosának nevezte már a meleg vízzel zuhanyzókat is. A sátorba ekkor méhecske repült be. Többen sikoltoztak, mások hessegették, a hevesebb vérmérsékletűek pedig a lecsapásával kísérleteztek. Amikor a fauna váratlanul konkrét valójában jelent meg köztünk, mi ahelyett, hogy megörültünk volna neki, rátámadtunk, a vesztére törtünk. Megpróbáltuk magunkat megvédeni tőle.
*
A választott hazája, Spanyolország Galicia tartományának falvacskájában élő francia zöldségtermelőt – és feleségét – piszkálni kezdi a szomszédjukban élő lótenyésztő testvérpár, mert „jöttment” létére keresztbe tett nekik, amikor a lakosok többségét meggyőzve megakadályozta, hogy svéd vállalkozók szélerőműparkot építsenek a lélegzetelállítóan gyönyörű, általa rajongva szeretett tájon, és ezáltal a fivérek borsos, öregkorukat bearanyozó összeghez jussanak. Az idealista Antoine fel akarja virágoztatni az elöregedett falut: saját költségére romos házakat újít fel, hogy fiatalokat vonzzon oda. Xant és Lorenzót bosszantja, hogy az ő rovásukra próbálja megvalósítani világjobbító elképzeléseit, ezért megpróbálják módszeresen pokollá tenni az életét. Ennek egyik eszköze a franciaként, azaz idegenként való megbélyegzése.