Archívum címkék: Jennifer Aniston

Aristotelis Savalas görög bevándorlók gyermekeként született 1922. január 21-én a New York állambeli Garden Cityben, anyja egykor szépségkirálynő volt. A Columbia Egyetemen tanult – nem túl nagy kedvvel – pszichológiát, és Amerika belépése után a második világháborúba önként jelentkezett katonai szolgálatra. A fronton megsebesült, de helytállásáért magas kitüntetést kapott. Leszerelését követően a külügyminisztérium információs szolgálatának munkatársaként az Amerika Hangja rádió számára dolgozott. Innen az ABC televízió híradójának rendezői székébe vezetett útja; a producerek gyakran az ő révén kerítettek idegen nyelvet beszélő színészeket az akkoriban futó számtalan sorozathoz.

Karrierjét egy véletlen indította el: egy színész barátját kísérte el meghallgatásra, ahol a rendezőt inkább az ő vészt jósló külseje nyűgözte le, így ő kapta a szerepet. Először az 1960-ban készült Tanúban, Lucky Luciano maffiafőnök szerepében figyeltek fel rá a nézők, a producerek, sőt a gengszter barátai is (szerencséjére tetszett nekik alakítása). Pályafutásának ebben a szakaszában jobbára brutális, pszichopata bűnözőket játszott; az 1962-ben Az alcatrazi madárember című börtöndrámában nyújtott alakításáért Golden Globe- és Oscar-díjra jelölték a legjobb mellékszereplő kategóriájában. 1962-ben egy magánnyomozó ruháját vette magára A rettegés fokának eredeti változatában. A rég várt főszerep azonban csak nem érkezett meg, bár ebben ő is ludas volt: 1967-ben kiszemelték a Bilincs és mosoly című filmre, de a producerek nem győzték kivárni, amíg az Európában pihenő Savalas hazahajókázik, ezért inkább Paul Newmannek szavaztak bizalmat.

Védjegyévé vált kopasz fejét 1965-ben találta ki: Poncius Pilátus szerepének kedvéért leborotváltatta, és többé már nem is növesztette meg haját. „Mindannyian kopasznak születünk” – mondogatta később. Már világító kobakkal szerepelt A piszkos tizenkettőben, a Dzsingisz kánban, a Kelly hőseiben és az Őfelsége titkosszolgálatában című James Bond-filmben, mégsem volt elégedett. „A legnagyobbak oldalán játszottam, de nem ismert senki, csak azt mondták: nézd, ott az a hogyishívják.”