Archívum címkék: Koncertbeszámoló

A KFT zenekar szinte minden évben előrukkol valami újdonsággal: az Operaházban koncerteznek, vendégekkel színesítik műsorukat vagy éppen egy éneklő fűrészt szólaltatnak meg a színpadon. Január 6-án a Kongresszusi Központban big band hangszerelésben hallgattuk a dalokat, kilenc fúvós közreműködésével. Vendégekből sem volt hiány: az énekhangot vokalisták erősítették, de a KFT család gyermekei is színpadra léptek.

Már nagyon vártam ezt a koncertet (2023. december 28. Aréna). Számomra kétféle zene létezik. Na jó, három. Az egyik a pompásan énekelhető, tombolós, ugrálós, táncolós, a másik az odafigyelős, elmélyülős. A harmadik, ami nem érdekel.

Halász Judit a magyar színészvilág és a gyermekzene megkerülhetetlen alakja, dalain számos generáció nőtt fel a mai 40-50 évesektől egészen a mostani kisgyermekekig. Igencsak régóta tart az énekesnő karácsonyi koncerteket a Vígszínházban, idén pedig mi is ellátogattunk az egyikre.

Müller Péter Sziámi december 8-án tartotta legújabb lemeze – a Szeretetszédelgő – bemutatóját a Magyar Zene Házában. A koncerten a legújabb dalok mellett régi slágerek is felcsendültek.

A kanadai zenész a világon az egyetlen, akitől – akár végtelenítve is – képes lennék karácsonyi dalokat hallgatni, de azért örülök, hogy a Dürerben szerdán nem ezek a számok alkották a koncert műsorát. Mégis, olyan volt ez az este, mintha előrehozták volna a szeretet ünnepét.

A helyzet az, hogy úgy mentünk a koncertekre, hogy vajmi keveset tudtunk a fellépőkről. Még én voltam a legtájékozottabb, de az én ismereteim is csak mintegy öt-hat napra nyúltak vissza. Vagyis a látott két együttesre majdnem szüzen mentünk mind a négyen: a feleségem és én, valamint barátom és a Koncert.hu szerkesztője. (Közöltünk mi már róluk mindenféle híreket, de a zene valójában még nem volt meg, a munkamegosztásnál nem nekem jutottak ezek a bandák, sorry – aszerk.)

Bródy János november 18-án adott koncertet a Művészetek Palotájában, a koncerten pedig mi is részt vettünk. A csordultig telt nézőtér óriási tapssal köszöntötte a művészt, aki régi és új dalainak esszenciáját hozta el a koncertre. Bár a műsor csupán néhány számban tért el a tavalyi arénakoncerttől, mégis úgy éreztem, hogy a közönség nagy részét ez nem zavarja.

Az Analog Music Hallba vadonatúj lemezének dalaival érkezett hozzánk az immáron 33. évében járó amerikai punk zenekar, a Dog Eat Dog. Az életvidám és energikus fiúk most sem okoztak csalódást, közvetlenségükkel pedig simán levették a lábukról a legkeményebb figurákat is a közönség soraiban.

Az Osibisa és a Colosseum együttes párosítása látszólag popcsizma a fajsúlyos jazzrock asztalon, mert vajon hogyan vethető egybe a szinte diszkós Sunshine Day a Valentine Suittel? – írtam a Koncert.hu-ra az esemény ajánlásakor.

Mohabácsi Pici bácsi nagykoncertjének főpróbáján járt. Mivel akadtak ismerősök, akik ezt az előadást és az “éles” koncertet is látták és szuperlatívuszokban beszéltek róla, magunk is meglepődtünk, hogy tudósítónk – aki nagy rajongója a zenésznek, emellett mindkét Presser-könyvet alaposan kivesézte oldalunkon – nem volt teljesen elragadtatva a koncerttől.

“Tátrai Tibor nyughatatlan. Idén hetvenegy éves, de nem bír magával.: tavaly új együttest alapított, ez a godfater. Így, kis g-vel. Pedig Tátrai mögött így is tetemes életmű áll.” Moha bácsi lelkes beszámolója következik a zenekar Budapest Parkos koncertjéről.

Nádas Barbara (Barbi Nadas a YT-on) nem ismert név a magyar poppiacon. Annyira nem, hogy még lemeze sincsen, csak egy lemeznyi muzsikája. Ez az Analog Music Cafe-s koncertje volt az első önálló koncertje. Fellépése már volt sok, én két előadását láttam itt-ott. 

Moha bácsi nagyon szubjektív koncertbeszámolója következik a Barbara and The Band Analog Music Cafe-beli, szeptember 24-i koncertjéről.

Zerge mindig feladja a szerkesztőnek a leckét: egyrészt jóval a koncertek után érkezik a beszámolója, igaz, alaposabb, mint bármelyikünké is volt valaha, kész esszé, másrészt sommás véleményét a közéletről és más dolgokról mesterien fűzi be a vezérfonalul szolgáló téma, a zene szálai közé. Szoktuk vitázni is, nem is keveset a húzások miatt, most úgy döntöttünk, nem tökölünk, itt az egész, (majdnem) vágatlanul…

Először persze az egész BALKAN:MOST fesztiválról kellene írni, de az a nagyobb meló, amit ide-oda tologat az ember, rendezi a gondolatait, szűrögeti az emlékeit, rakosgatja a fejében a mondatokat. De jön az is, csak a kollégák elkezdték közölni a Manu Chao-beszámolóikat, és az van, mintha nem ugyanazon a koncerten jártunk volna…

A májusi halasztás után végre létrejöhetett Dés László nagyszabású duettkoncertje a Papp László Budapest Sportarénában. Egy rövid misztikus sámándob bevezető és a főszereplő szaxofonszólójával kezdetét vette egy varázslatos, nagy utazás Dés László világában.

Nincs újra az úton a Skorpió, de nagyon sokan örültünk, hogy úgy tett, mintha létezne… Ez egy kicsit csalóka koncertbeszámoló lesz, mert 2023. 09. 03-án négy koncert volt a Városligetben a Skorpió 50 néven meghirdetett rendezvényen, de mi csak kettőt láttunk – és most csak egyről írok. 

A Bohemian Betyars és Parno Graszt Budapest Park-béli koncertje július 20-án volt, de híres – és elfoglalt, ráadásul önkéntes – szerzőket nem szoktuk sürgetni. Jobbára nem is tudjuk, hogy írni fognak :) A Zerge-életmű egy újabb, alapos, minden részletre IS kiterjedő darabja következik.

Hektikus időjárási viszonyok közt, de ennek ellenére kiváló hangulatú koncertekben volt részünk az idei Paloznaki Jazzpiknik nyitónapján, ahol a búgó hangú Rick Astley végtelenül közvetlen, mindenféle sztárallűrtől mentes személyisége, sajátos humora, no meg vitathatatlan zenei tehetsége minket is magával ragadott. Bár voltak negatív élményeink is a fesztivállal kapcsolatban, csak a szépre emlékezünk! :)

“Iggy Pop élete és munkássága a zene egyik legfigyelemreméltóbb túléléstörténete” – ezt a mondatot sajnos nem mi találtuk ki, hanem a New York Times szerzője. De nagyon igaz.

Az egyik szemünk sírt, a másik pedig nevetett a Depeche Mode koncertjén, amikor megboldogult fiatalkorunk köszönt vissza jó másfél óra erejéig, és egy picit visszarepültünk a kilencvenes évek környékére. Ugyanakkor némi szomorúság is keringett a levegőben aznap este, mivel szembesültünk az elmúlás tényével a megemlékezésnek köszönhetően.