via kultura.hu => eredeti post link
Életrajzod szerint 1964-ben, a szerbiai Vajdaságban születtél, és 1991-ben, a délszláv háború miatt, 27 éves fejjel emigráltál Magyarországra. Milyen közvetlen körülmények hatására döntöttél úgy, hogy Szegedre települj át?
1985-ben tartalékos tizedesként szereltem le az akkor még létező jugoszláv néphadseregből, ezért a balkáni háborúk kiteljesedésekor, 1991-ben hamar a sorozóiroda látókörébe kerültem. Szerencsémre akkor éppen nem a szülőhelyemen, Doroszlón éltünk a feleségemmel, hanem Temerinben, bejelentetlen lakcímen. Ennek hála a behívólevél nem talált meg, így még időben elhagyhattam az országot. ’91 nyarán-őszén a legtöbb katonakorú férfi végső esetre, ha hirtelen el kellene indulni, kisebb utazóbőröndöt tartott készenlétben otthon. Nekem is be volt egy készítve a legszükségesebb holmikkal.
Persze az ember ilyenkor nem hosszú távra tervez. Úgy hittem, pár hónap, és vége lesz az egész őrületnek. Nos, ehhez képest kilenc évnek kellett eltelnie, hogy újra hazalátogathassak. A jugoszláv útlevelem ugyanis a Szegedre költözésem után nem sokkal lejárt, magyar meg csak 2000-ben lett, miután megszereztem az állampolgárságot. Hogy miért Szeged? Ez volt a legközelebbi magyarországi város. Mint említettem, bíztunk benne, hogy hamar hazatérhetünk.