via kultura.hu => eredeti post link
Mindig jó volt olvasni rövid tárcáit, publicisztikáit, vagy csak odavetett jegyzeteit, mert remekül írt. Csak úgy mesélek, adta címéül egyik kötetének Kardos G. György, és valóban, mintha csak úgy jöttében-mentében vetette volna oda rövid, de tartalmas, humorral átszőtt, szellemes és bölcs mondatait.
Kalandos élete volt, mert kalandra késztette a kalandos kor.
A század első évtizedeiben kellett volna élnie, ott érezte volna jól magát a kávéházak, redakciók, éjszakai bárok Budapestjén, de 1925-ben született, s mire fiatalember lett, reá csapott a kor gyilkos szelleme. Munkatáborba vitték, Borban volt, mint Radnóti Miklós, de szerencsésebb, mert a partizánok kiszabadították a halál markából. Ott élt velük egy darabig a hegyekben, tamo doleko – ahogy emlegették neki Szerbiában, amikor íróként járt ott évek múltán, egy regénytémához kutatva. Tamo doleko – veregették meg a vállát, és hozzátették, hogy puff-puff.