via kultura.hu => eredeti post link
Matematika című versed így zárod le: „sosem értettem az egyenleteket”. Ha azt mondom, hogy ez az interjú első mondata, hogyan folytatnád?
Úgy folytatnám, hogy eltévedek. Eltévedek az emberi kapcsolatokban, az elvárásokban, egy csomó mindenben. Meg úgy, hogy „de van egy képlet”, és persze az megold mindent, azt is, amit nem értek.
Az a képlet, amit megpróbálunk megfejteni népdalban, versben? Vagy az a képlet, amit nem bolygatunk, nem feszegetünk, nem keresünk, hanem elfogadunk titokként, és elkönyvelünk ismeretlen megnyugvásként?