via kultura.hu => eredeti post link
A besúgó sokféle kommentárja most, A játszmával való összevetésben, újra gyúanyaghoz jut majd. A realitásvita elé vágnék azzal, hogy leszögezem: a pontos történelmi rekonstrukció igényét alaptalannak tartom. Sem a sorozatot, sem a filmet nem ez fogja megmérni. Mert – mint az mindenki számára nyilvánvaló – a lényegét tekintve még a legaprólékosabb, a történelmi tényekhez kínosan ragaszkodó, történész szakértők tucatjait alkalmazó játékfilm is színtiszta fikció – sőt még az úgynevezett, fából vaskarika dokumentumdrámák is. Az egykor történteknek már korukban is sokféle értelmezésük volt, és soha nem létezett csontig csupaszított, megkérdőjelezhetetlen, egyjelentésű, atomi „tény”. Az alkotóknak pedig joguk van hozzá, hogy a számukra fontosabb „tényeket” hangsúlyozzák, míg másokat lényegtelennek tartsanak, sőt még ahhoz is, hogy „hamisítsanak”, ha a cselekmény logikája úgy kívánja. Rossz helyen próbál történészebb lenni a történésznél, aki a filmdrámákra az „objektivitás” mércéjével közelít rá. De még az is, aki a történészeken kéri számon az állítólag kívánatos objektivitást. Bármilyen nehéz elfogadni, még a történetírás is kifejezetten szubjektív műfaj; olyannyira, hogy sokan a regényíró munkájához hasonlítják.
Lelki szemeimmel máris olvasom A
játszmára vonatkozó azon dicséreteket, amelyek hitelesebbnek ítélik A