via kultura.hu => eredeti post link
Egy ősbemutatónál mekkora felelőssége van a főszerepet játszó színésznek?
A színészeknek minden bemutatónál nagy felelőssége van, egy ősbemutatónál viszont ez megsokszorozódik, hiszen rajtunk múlik, hogy a darabról milyen véleményt alakítanak ki a nézők, meddig marad repertoáron és az ősbemutató után lesznek-e belőle újabb bemutatók. Tulajdonképpen rajtunk múlik a mű további sorsa, és ez minden közreműködőre felelősséget ró. A tizenötödik Kazinczyja egy egészen speciális főszerep, hiszen végig a színpadon van, így vagy úgy, de benne van a történetben.
Egy főszereplőnek a hátán kell vinni a darabot, rengeteget számít, hogy mi milyen állapotban vagyunk, és ez erre a helyzetre hatványozottan igaz. Olyan alapot kell megteremtenünk, amire a kollégák és a közönség is rá tud csatlakozni. Ahogy rajtunk keresztül a nézők ismerkednek a darabbal, úgy mi is még csak tanuljuk az előadás hatását, de azt érzem, hogy megérinti őket a történet, a magyar történelem sokak számára teljesen ismeretlen szelete, a zene, tehát azt merem mondani, hogy szeretik a nézők A tizenötödiket. Vannak helyzetek, amikor kifelé játszom, olyankor rá-rápillantok a közönségre, és átélést, feszült figyelmet látok. A tizenharmadik című jelenet az aradi vértanúkról szól, annak a végén soha nincs taps, mindig a mély megrendülést érzékelem.