via kultura.hu => eredeti post link
Novellista volt, a rövid műfaj mestere. Short strory – mondja az angol, Mándy írásai rövidek voltak, de tömörek. Néhány odavetett szó, mondat, és ott állt egy ember, ott vagy az árusok terén, vagy egy uszodában. Ott egy pesti, öreg bérházban, ricsajos lépcsőházban, régi filmeket vetítő moziban.
Ha kisregényt írt (Fabulya feleségei, Álom egy színházról), akkor is a novellista vezette a tollát. Tollát? Nem is tudom, tollal írt-e vagy ceruzával, ő vagy más gépelte-e le az írásait, mert mintha a Mándy-írások csak úgy maguktól megteremtek volna. Ahogy a figurái. Ahogy beúsztak a semmiből.
Járt-kelt az utcán (a pesti utcán) elegánsan, télen felöltőben, kalapban, nyáron jól szabott szürke öltönyben, nyakkendősen, mint egy tisztviselő. Soha nem láttam nála aktatáskát, talán a zsebében volt a hosszában összehajtott kézirata, amit már vitt is a szerkesztőségbe (mert abban az időben még bejártunk oda). Aztán délben beült a Hungáriába, ott ebédelt a „méylvízben.”