via kultura.hu => eredeti post link
Még nem André de Tothnak hívták, hanem Tóth Endrének, és még nem volt „Hollywood utolsó félszemű rendezője”, akit Bertrand Tavernier, Martin Scorsese és Quentin Tarantino is olyan sokra tartott. Filmkedvelő polgári család sarjaként 1913-ban született Makón. Sikertelen színműírói próbálkozásait követően a drámaíró Molnár Ferenc és a költő Babits Mihály vette pártfogásába. Nekik köszönhetően látogatott el a budapesti Hunnia Stúdióba, s rögtön igazi tehetségnek bizonyult. Tudását utazásai során tökéletesítette: Londontól, ahol a brit filmipart megalapozó Korda testvérek munkatársa volt Berlinen át Hollywoodig jutott, ahonnan visszatért Budapestre.
Olvasta már? Tóth Endréről és más filmrendezőkről, akik az Osztrák–Magyar Monarchiából Hollywoodig jutottak, itt írtunk.
1939-ben zsinórban öt filmet forgatott: krimit (5 óra 40), női történetet (Két lány az uccán), történelmi életrajzot (Semmelweis), kémfilmbe oltott melodrámát (Toprini nász) és tantörténetet (Hat hét boldogság). Ezek nyitották meg számára Hollywood kapuit, ahova a fasizmus erősödése és a világháborús fenyegetettség idején sok honfitársához hasonlóan emigrált.