via kultura.hu => eredeti post link
Helene Bertha Amalia Riefenstahl 1902. augusztus 22-én született Berlinben, kispolgári családban. Szülei akaratával szembeszállva lett táncosnő. A Max Reinhardt vezette Deutsches Theater szólótáncosaként járta be Európát, de egy térdsérülés véget vetett ígéretes karrierjének. Csakhamar a délnémet hegyek között forgatott melodramatikus hegyi filmekben tűnt fel; először 1926-ban egy Arnold Fanck rendezte némafilmben állt a kamera elé. A sportos alkatú, szuggesztív megjelenésű Riefenstahl rövid időn belül sztár lett, de 1930-ban Marlene Dietrichhel szemben alulmaradt a Kék angyal főszerepéért folytatott versenyben.
Ezután filmes vállalkozást alapított, első saját produkciója 1932-ben a Das blaue Licht (A kék fény) volt, amelyet rendezőként, producerként és főszereplőként is jegyzett, a forgatókönyvet Balázs Bélával együtt írták, akihez gyengéd szálak fűzték. A film sikert aratott, a velencei biennálén ezüstérmet kapott.
Az agilis rendezőnő Hitler figyelmét is felkeltette, Riefenstahlt pedig – aki a Mein Kampf elolvasása után meggyőződéses nemzetiszocialistának vallotta magát – a Führer szónoki képességei nyűgözték le. A Führer üdvöskéjeként forgatott a nürnbergi náci pártnapokon, így született meg 1933-ban A hit győzelme, 1934-ben Az akarat diadala, majd 1935-ben protokoll okokból, a Wehrmacht kérésére összeállított félórás epilógus, A szabadság napja. Riefenstahl Az akarat diadalával megalkotta a tökéletes propagandafilmet, amely észrevétlenül manipulál, sodró erejével magával ragad, a gigantikus esemény milliónyi résztvevőjének egyikévé tesz. A propagandaminiszter Joseph Goebbels, aki nem volt a rendezőnő feltétlen híve, kezdetben sokallta a költségeket, ám a premier után már lelkesedett, és elismerte, hogy a film hatása ezer beszéddel felér.