via konyvesmagazin.hu => eredeti post link
„Nem azért írok, mert mondanivalóm van. Azért írok, mert ha nem írok, akkor még rosszabb minden” – ebbe a halványulni látszó reménysugárba kapaszkodik a harmincas évei elején járó Casey, akit egyetlen motiváció tart életben: befejezni a regényét, amin hat éve dolgozik. De vajon nevezhetjük írónak azt, aki hajnalban már a klaviatúrát püfölve dolgozik a napi penzumon, de még semmit nem publikált? Lily King szerelmesregénynek álcázott fejlődésregényben mutatja meg, hogy mennyi szenvedés, fájdalom és kétség rejlik minden egyes leírt mondat mögött. Mi előzi meg az élet második felét? A kapuzárási pánikról megannyi történetet ismerünk, az Írók és szerelmek viszont azt mutatja meg, mitől félnek a fiatalok, miután beléptek a nagybetűs élet kapuján, és kilátástalanul bóklásznak egy átláthatatlan útvesztőben.