via kultura.hu => eredeti post link
Vagyonos és művelt nagypolgári családban született 1889. július 5-én a Párizs melletti Maisons-Laffitte-ben. Viharos ifjúkora volt: egy jó nevű magániskolából kicsapták, mire Marseille-be ment, ahol álnéven élt. A rendőrség rátalált és hazaszállította; ekkor beleszeretett egy nála tizenhárom évvel idősebb színésznőbe, aki azonban kiadta az útját.
Tízéves korában kezdett írni; még húsz sem volt, amikor megjelent első verseskötete. 1909-ben megkérdezte a híres Orosz Balett vezetőjét, Szergej Gyagilevet, írhatna-e balettet a társulatnak, mire azt a tömör feleletet kapta: „Nyűgözzön le!” A felszólítás nyomán Cocteau tollából olyan darabok születtek, mint a Parádé – amelynek zenéjét Erik Satie szerezte, a díszleteket pedig Pablo Picasso tervezte – vagy később az Ökör a háztetőn Milhaud zenéjével.
Az első világháború idején mentősofőrként szolgált a belga fronton, és összebarátkozott a vadászpilóta Roland Garrosszal (akiről később a híres teniszpályát és -versenyt elnevezték), neki ajánlotta a repülés által ihletett korai verseit. A háború után találkozott az akkor 16 éves Raymond Radiguet-vel, a francia próza „csodagyerekével”, A test ördöge szerzőjével, és szoros érzelmi viszony szövődött közöttük. Amikor öt évvel később Radiguet tífuszban meghalt, Cocteau az ópium rabjává vált – hamarosan szanatóriumba került.