via konyvesmagazin.hu => eredeti post link
„Három réteg ruhát adtak rá, kopott pokrócba csavarták” – ezzel a mondattal indít Tompa Andrea új regénye, a Sokszor nem halunk meg (kritikánk ITT olvasható). A pokróc egy pár hónapos csecsemőt rejt, Matyit, akit később Tildaként és Matildként látunk viszont. A második világháború alatt a zsidó származású gyereket egy házaspár, Erzsi és Feri fogadta be, megmentve ezzel az életét. A Sokszor nem halunk meg három nagy szakaszban meséli el a csecsemő, a kamasz és a felnőtt Matild történetét, aki egész életében – gyerekként, iskolásként és színésznőként is – azokat a fogódzókat keresi, amelyek segítségével megtalálhatja saját magát. Tompa Andreával az emlékezetnélküliségről, a titok kutathatóságáról, a háttérbe vesző Kolozsvárról és a kézírás fontosságáról is beszélgettünk.
Fotó: Valuska Gábor