via filmbuzi.hu => eredeti post link
Lehet, hogy vak vagyok és elment mellettem a Triangle of Sadness 75%-a, de engem meglepett, hogy ez a rendszer- és emberiségkritikus film mennyire… egyszerűnek tűnt, Ruben Östlund eddigi legfogyaszthatóbb, legkommerciálisabb művének. Egy White Lotusnál könnyebben érthető, bár a közepe sokaknak undorító lesz — konkrétan kíváncsi lennék hányan nyomták ki ott. Mondjuk sosem tudom meg, mert […]