via mozinezo.hu => eredeti post link
A Pannónia Entertainment újabb spanyol bemutatója ezúttal Dél-Amerikába kalauzol minket.
Bár az interkontinentális koprodukció többnyire Argentínában forgott, témája és stábja miatt erős a spanyol, pontosabban a baszk behatás, így az alkotók végeredményben a 60-40-es megoszlást vélik reálisnak a földrajzi egyveleg kapcsán. Ez nézőként azért lehet előnyös, mert megjelenik benne mind az ibériai, mind a latin-amerikai filmnyelv velejárói, így akár több embert tud megszólítani. Igaz, Magyarországról nézve a személyes hangvételű kulturális megközelítést nem feltétlen lehet úgy átélni, ahogy az alkotók szánták, de a mondanivaló és a történet maga kellőképp univerzális, a szülőföldről való kivándorlás pedig már ismerős elem lehet a mi hétköznapi életünkben is.
A Baszkföldön élő Mikelnek (Joseba Usabiaga) nem alakul mesésen az élete. Barátnője épp szakított vele és munkanélküliként mivel már elege van Spanyolországból, másodunokatestvérének, Chelónak (Joseba Usabiaga) hívására Argentínába költözik. A kisváros lakói azonban szinte mind baszk felmenőkkel rendelkeznek, akik már ott születve sosem jártak szüleik és nagyszüleik szülőföldjén, ugyanakkor mélyen őrzik hagyományaikat, melyek a település mindennapjait meghatározzák. Ráadásul az online ígért munkalehetőség is tovaszállni látszik akkor, amikor Mikelben tudatosul, hogy Chelo valójában egy álmodozó típus és a vállalata még nem is létezik. Ekkor viszont évek óta vegetatívan élő nagynénje, Dolores (Itziar Aizpuru) hirtelen magához tér, de nem túl stabil elmeállapotban. Az öreg hölgy Mikelről azt kezdi képzelni, hogy ő valójában az öccse, aki amúgy Mikel nagyapja volt. Főhősünk innentől gondozni kezdi rokonát, miközben Argentína kellős közepén, az Isten háta mögött se tud szabadulni Baszkföld dolgaitól, amikből olyannyira ki szeretett volna szakadni környezetváltásával. Viszont a felsejlő új szerelem miatt hajlandó beilleszkedni a város életébe.