Bármennyire is szeretjük felfedezni a művészek széles spektrumát, mégis újra és újra visszatérünk a XIX. század végének rendkívül termékeny franciaországi időszakához: Monet, Renoir, Manet, Degas, Van Gogh, Matisse, Morisot, Cassatt, Whistler… és mindenekelőtt Paul Cézanne művészetéhez, akit Picasso egyszerűen csak mindannyiunk atyjának nevezett.
Közismert, hogy Cézanne művészete nagy hatással volt a XX. századi modern festészetre, főleg a posztimpresszionisták, a feuve-ok és a kubisták látásmódjára, de hogy ebben milyen szerepe volt konkrétan a portréinak, az nem tisztázott. Mindeddig ugyanis a tájképek és csendéletek mellett kevés figyelem esett Cézanne portréfestészetére. Pedig a modern művészet előfutára mintegy kétszáz portrét festett pályája során, köztük huszonhat önarcképet, s további harmincat feleségéről, Hortense Fiquet-ről. Ezekből ötven szerepelt abban a válogatásban, amely alapján filmünk készült. A tárlat 2017 nyarán nyílt a párizsi Musée d’Orsay-ban, majd az ősz folyamán Londonban, a National Portrait Galleryben mutatták be, 2018 első felében pedig Washingtonban. Olyan különleges műveket ismerhetünk meg közelebbről a válogatásban, mint a Keménykalapos önarckép, a Vörösmellényes fiú, vagy a Madame Cézanne sárga karosszékben, amelyek a világ különböző gyűjteményeiből érkeztek a kiállításra. A tárlat kronologikusan követi a művész stílusában bekövetkezett változásokat, bemutatja ugyanazon téma változatait, és Cézanne koncepcióját a modell személyiségének kifejezésére. A filmben a múzeumok szakértői is megszólalnak, csakúgy, mint levelein keresztül maga a művész, akinek élete helyszíneire is elkalauzol bennünket Phil Grabsky alkotása.
„Mi, producerek egy nagy kiállításra vártunk, mely elég ambiciózusnak, átfogónak, átgondoltnak tűnt ahhoz, hogy mi is foglalkozzunk vele. Amikor a londoni National Portrait Gallery igazgatója bejelentette, hogy kiállítást rendeznek – a párizsi Musée d’Orsay-val és a washingtoni Nemzeti Művészeti Galériával együtt -, tudtam, hogy eljött a pillanat. (…) Szeretek életrajzokat készíteni, így egy portrékon alapuló Cézanne kiállítás ideális volt, bár kicsit szokatlan tematikájú. smereteink szerint csak Rembrandtnak készült több önarcképe Cézanne-nál. A tárlaton azokat látatjuk, akik a festőzseni életét megtöltötték. Több mint háromtucatnyi önarckép közül válogattunk. (…)” Phil Grabsky