Szavakat is nehezen találok arra, hogy mennyire beleszerettem ebbe a filmbe. Úgy sajnálom, hogy kevés ilyen romantikus komédia létezik, ami egy LMBTQ-szerelmet állít a középpontba, de most végre kaptunk egyet, a Vörös, fehér és királykék pedig az a film, amiből szerintem évek múlva igazi klasszikus lesz.
Az azonos című könyvből készült filmben az amerikai elnök fia, Alex szeret bele a brit hercegbe, Henrybe. A kapcsolatuk persze zökkenőkkel indul, szó szerint egy torta esik rájuk a királyi esküvőn, és emiatt az egymást nem kedvelő srácoknak barátokként kell később tetszelegniük a kamerák előtt. Ebből a “kamubarátságból” végül egy igazi barátság, majd szerelem szövődik, de az ő helyzetükben felvállalni a valós önmagukat kifejezetten nehéz…
Szerencsére a könyvhöz képest nem kaptunk sok változtatást (erről itt írtam bővebben), ezért is maradt végi élvezhető a film. Nagyon szerettem azt is, hogy míg a könyv Alex nézőpontú volt, itt Henry életébe is jobban betekintést kaphattunk, és talán még erősebben átjött az, hogy számára a korona szorításában mennyire nehéz és bonyolult a coming out, hiszen ő nem ismeri azt a családi szeretetet és támogatást, amit Alex minden körülmények között megkap. A történetet bővebben nem is elemezném, a könyvkritikámban már megtettem, itt elolvashatod.