Idei látogatásomra, bevallom, nem készültem különösebben. Arra emlékeztem csupán, hogy
a koronavírus-járvány alatt jelentős mértékű felújítás folyt az épületben.
Gyors összefoglalásképp: teljes homlokzat- és tetőfelújítás, az ablakok és az épület visszakapták eredeti színüket, felújították és eredeti színre festették a bejárati csarnokot, a lépcsőházat, a folyosókat, a kupolacsarnokot, a kupola üveglapjait, kialakítottak a tetőn két tetőkilátót, a két új állandó tárlat mellett a padlástérben egy kamarakiállítást hoztak létre a múzeum történetéről, illetve egy 3D-s animáció segítségével a 19. századi Szeged belvárosa ismerhető meg. Ezek után azt gondoltam, mindent tudok arról, mi vár a Közművelődésnek szentelt épületben, ugyanis tavasztól kezdve szerkesztőségi és privát postaládámban is az elviselhetőnél nagyobb mennyiségben landoltak a nagy dobásnak szánt, december 31-ig látogatható indiános-cowboyos kiállítás PR-anyagai.