Hangzavar – ha jelenkorunk hétköznapi tapasztalatait, a minket körülvevő világ jellemzőit vesszük számba, ez a szó a legtöbbünk számára valószínűleg az első öt leíró kifejezés között szerepel. Hangzavar vár az utcán, a munkahelyen, a bevásárlóközpontokban, hangzavar van az otthonunkban, sőt, bizonyos értelemben a fejünkben is: a külvilág zajai elől a fülhallgatóink alkotta privát hangzó környezetbe menekülünk.
Ebben az ingergazdag élettérben talán meg is feledkezünk arról, mennyire fontos a hang a mindennapjainkban, és hogy milyen hatást tehet a hangulatunkra, az éberségünkre, a munkatempónkra vagy akár az egészségünkre az, ha nem élünk harmóniában a hangzó környezetünkkel. Nem is beszélve arról, hogy az audiovizuális művészeti alkotások és multimédiás tartalmak – melyek a ma emberének alapértetődőnek mutatkoznak – esztétikai megformáltsága, a velük szerzett élmény is nagyban függ attól, milyen műgonddal tervezték meg hozzájuk a hangokat.
Ezt a tervezést értjük a hangdizájn (néhol angolul hivatkozva: sound design) alatt. Korábban már röviden ejtettünk szót arról, hogy milyen – első ránézésre meglepő, ám nagyon is fontos – területeken találkozhatunk a kimunkált hangokkal. Legutóbb a hangdizájn autóiparban való hasznosítását érintettük. Ezen írásunk egyik megszólalója, Hajnóczy Csaba zenész, zenekutató ugyanakkor kiemelte: közel sem újdonság a hangtervezés metódusa, épp csak szavunk nem volt rá korábban, hogy ezt a tevékenységet megnevezzük. Meglátása szerint akár egészen a 15. századtól találhatunk példát az alkalmazott zeneszerzésre, amennyiben azt úgy tekintjük, mint minden olyan zenei megszólalást, amelyet nem kizárólagosan zenei tevékenység alá rendelnek.