Tény, hogy Déry Tibor, egy jómódú ügyvéd apa és egy gazdag osztrák családból származó anya fiaként huszonöt évesen elkötelezte magát a kommunista ideáknak. És ez meghatározta egész magán- és írói életét. A kommün bukása után letartóztatták, de emigrálhatott, és elkezdődtek bolyongásai Európában. Bécs, majd Párizs, Olaszország, de bárhová jutott, folytatta elkezdett írói működését. Nyelvtudásával, amit a Kereskedelmi Akadémia elvégzése után atyai apanázsból Svájcban tökéletesíthetett, még spanyol földön is elboldogult.
Első irodalmi kísérlete, az 1917-ben Osváth támogatásával megjelent Lia című, közerkölcsöt sértő kisregénye miatt per zúdult a nyakába, így már kezdetben kiderült némi anarchista hajlama a művészetében, amelyet az emigráció idején született versekben, novellákban folytatott. Közülük némelyek borzongatóak, majdhogynem rémtörténetek voltak. 1926-ban megírta az Óriáscsecsemőt, ezt a merész avantgard drámát, aminek Kassák körében is híre lett.
Nagy reményeket fűzött háromkötetesre tervezett, A befejezetlen mondat című regényéhez, Thomas Mannra vagy Proustra vetett tekintettel. 1934-ben fejezte be, de csak tíz év múlva, 1947-ben jelent meg, már itthon. Abban az évben mutatta be a Nemzeti Színház Tükör című drámáját. Hazatérte után részt vett a pártéletben, tagja lett az Írószövetség vezetőségének, sorra jelentek meg korábbi és külföldön írott könyvei, de újabb nagyszabású munkába is fogott, 1952-ben került ki keze alól a Felelet. Ez a regénye ideológiai vitákat váltott ki, Révai József, a párt kulturális mindenhatója kifogásolta a regényalakok ideológiai fejlődését.