Best WordPress Hosting
 

A magyar Tom Cruise képezte ki Kamarás Ivánt

Egy rendkívül hideg délutánon érkezem meg a Magyar Honvédség szentendrei Altiszti Akadémiájára, amely csupán egyike a S.E.R.E.G című sorozat tizenöt forgatási helyszínének. A címet adó mozaikszó öt angol kifejezés rövidítése: szolgálat, kiválóság, tisztelet, étosz és irányítás – mondja Pálinkás Szilveszter. A sorozat katonai szakértője csaknem egy éve, jóformán a munka kezdetétől szorosan együtt dolgozik a stábbal. Már a forgatókönyv megírásánál szükség volt művelettervezői tapasztalataira, mint ahogyan más ismereteire is: a jelmezek, a kellékek – köztük a fegyverek – összeállításakor.

A sorozat szereplői a magyar honvédségnél rendszeresített egyenruhát viselik, a fegyverek is ebből az eszköztárból származnak. Természetesen a színészek kezébe már „hivatalosan hatástalanított” állapotban kerülnek, egyébként a harci eszközöket a filmben is kiképzett katonák kezelik. – Minden színész általános katonai kiképzést kapott, illetve a sorozatban betöltött szerepük szerint hajtottak végre harcászati, taktikai feladatokat. Némelyikük nagyszerű katona lett volna – jegyzi meg, majd mosolyogva hozzáteszi, hogy ajánlotta is: fontolják meg a területvédelmi tartalékos szolgálat lehetőségét, amit színészi munkájuk mellett is végezhetnek.

Pálinkás Szilveszter, főhadnagy. Fotó: HM Zrínyi média Kft.

Klasszikus női döntés – Interjú Helmeczy Dorottya producerrel

Egy beszélgetés során szóba került, hogy erdélyi vagy. Hol születtél? 

Szatmárnémetiben, a Partiumban, amelyet Erdély „klasszikus magyar részének” neveznek. Mégis a székelyeket irigyeltük, mert fel merték venni magyarul a telefont, mertek magyarul köszönni az utcán. Az anyaországi magyarokra végképp a szerencsés kiválasztottakként tekintettünk, amiért ők a határon belülre születtek. E két népcsoporthoz képest meghatározva magunkat könnyebben felvettük az áldozat szerepét. De ha valaki Erdélyben kisebbségben él, nem is elsősorban a magyarságon belül elfoglalt helye determinálja, hanem ahhoz az országhoz fűződő viszonya, amelyben él.

Esetemben a magyar–román ellentét komoly nyomokat hagyott a gyerekkoromon. Mindez sokat segített abban, hogy ambiciózussá váljak. Magyarként muszáj volt jól tanulni a román iskolákban, az embernek nem volt más választása, ha tovább akart tanulni. Hiába voltam évfolyamelső, a dicséretet akkor is egy gyengébb román tanuló kapta. Mivel az ehhez hasonló eseteket természetesnek vették Romániában, az ottani magyarokban erősen élt az érvényesülési vágy. A hátrányból így előnyt lehetett kovácsolni. A románok latinosan vidám nép, amit a partiumbeliek átvettek tőlük. Amikor ’89-ben, 12 éves koromban édesapám révén újrahonosítottak minket, és hivatalosan áttelepültünk Magyarországra, számomra meglepő volt, hogy rosszabb hangulatot tapasztaltam, mint Romániában. Megfelelési kényszert és érvényesülési vágyat hoztam Erdélyből, ami a mai napig meghatározza a munkámat.