Best WordPress Hosting
 

Archívum címkék: riport

A magyar Tom Cruise képezte ki Kamarás Ivánt

Közzétette szerző

Egy rendkívül hideg délutánon érkezem meg a Magyar Honvédség szentendrei Altiszti Akadémiájára, amely csupán egyike a S.E.R.E.G című sorozat tizenöt forgatási helyszínének. A címet adó mozaikszó öt angol kifejezés rövidítése: szolgálat, kiválóság, tisztelet, étosz és irányítás – mondja Pálinkás Szilveszter. A sorozat katonai szakértője csaknem egy éve, jóformán a munka kezdetétől szorosan együtt dolgozik a stábbal. Már a forgatókönyv megírásánál szükség volt művelettervezői tapasztalataira, mint ahogyan más ismereteire is: a jelmezek, a kellékek – köztük a fegyverek – összeállításakor.

A sorozat szereplői a magyar honvédségnél rendszeresített egyenruhát viselik, a fegyverek is ebből az eszköztárból származnak. Természetesen a színészek kezébe már „hivatalosan hatástalanított” állapotban kerülnek, egyébként a harci eszközöket a filmben is kiképzett katonák kezelik. – Minden színész általános katonai kiképzést kapott, illetve a sorozatban betöltött szerepük szerint hajtottak végre harcászati, taktikai feladatokat. Némelyikük nagyszerű katona lett volna – jegyzi meg, majd mosolyogva hozzáteszi, hogy ajánlotta is: fontolják meg a területvédelmi tartalékos szolgálat lehetőségét, amit színészi munkájuk mellett is végezhetnek.

Pálinkás Szilveszter, főhadnagy. Fotó: HM Zrínyi média Kft.

PostPin It!

A pék, aki a miniszterelnökkel szeretne sütni

Közzétette szerző

– Néni, vigyél haza! – mondja a kisfiú, és a szoknyám szélét markolássza. – Ezt nem szabad, Robika! – figyelmezteti a gondozónő, majd megfogja a gyerek kezét és viszi magával a hosszú folyosón. Pár pillanat múlva a kisfiú már olyan aprócska, hogy talán egy gyufásdobozba is beférne. A folyosó végén megfordul, integet, elfordulok, nem akarom, hogy sírni lásson.

A hely, ahová egyetlen gyerek sem akar bekerülni, de mégis viszik, mert árva maradt, vagy mert a szülei képtelenek ellátni. A hatéves Robikával évekkel ezelőtt találkoztam egy vidéki gyerekotthonban, de azóta sem tudom elfelejteni a tekintetét. Vézna volt és bánatos, de amikor beszélgettem vele, ragyogott a szeme. Azért került az intézménybe, mert az anyja ivott, az apja pedig börtönben ült. A gondozónők azt mesélték, hogy a kisfiú mindenkivel haza akar menni, aki kedves hozzá – velük is.

A hely, ahová egyetlen gyerek sem akar bekerülni, írtam az imént, ám ezt az állításomat megcáfolja Galamb Alex cseppet sem hétköznapi története. Alex ugyanis tizenöt éves korában önként vonult be a miskolci gyerekotthonba, sőt egyenesen könyörgött azért, hogy beköltözhessen. Később elintézte, hogy a kisöccse is bekerüljön az intézménybe. Mi késztet egy gyermeket arra, hogy önként kérje azt, amit más büntetésként él meg? Ezt is elmesélem.

PostPin It!

Pécsi zenekar hódít Bécsben

Közzétette szerző

A pécsi zenekar már negyedik alkalommal ad koncertet a bécsi Musikvereinban. Én Győrben csatlakozom a busszal útnak induló muzsikusokhoz, akik már az előző estét ott töltötték, hogy kipihenten érkezzenek a koncertre. – A Musikverein nagytermében hétvégén naponta három hangversenyt tartanak, ezért komoly kihívás a zenészek és a műszak számára, hogy gyorsan és gördülékenyen tudjunk beállni – mondja Balog Réka produkciós vezető. A külügyi menedzser azt is hozzáteszi: mivel a nagyterembe csak a délutáni koncert után mehetünk be, az alagsori Üvegteremben tartják a próbát. – Vigyázz, az épület igazi labirintus, eleinte mi is folyton eltévedtünk! – figyelmeztet.

Hamar kiderül, igaza volt: korántsem egyszerű eligazodni az öltözők, próbaterem, nagyterem Bermuda-háromszögében. – Én is elkeveredtem – mondja mellettem elhaladva az egyik fúvós – magyar szó, éljen, ők a mieink –, megszaporázom a lépteimet, nehogy lemaradjak, mert már három téves ajtón próbáltam bejutni az erkélyes Üvegterem alsó traktusába. És siker: bent már a próbára készülődik az együttes.

Deák Márta koncertmester nevetve kérdezi, ahogyan ott téblábolok, hogy nem tudok-e hegedülni. Azonnal hozzáteszi, hogy épp megürült egy hely az első szólamban, mert valaki lebetegedett. Tekintve, hogy én legfeljebb egy kórusba tudnék beugrani, gyorsan befészkelem magam az emeleti erkélyre – oda már ismerem a járást –, és onnan hallgatom, ahogyan Bogányi Tibor karmester próbál. – Ez a terem kegyetlen. Nagyon száraz az akusztika, a nagyteremben minden kiegyenlítődik majd – biztatja a muzsikusokat, mielőtt újból nekifutnak egy résznek –, de elengedhetetlen, hogy itt is meglegyen. Márpedig Bogányi Tibor ismeri a termet, nem csak a pécsi együttessel muzsikált itt, hanem két héttel korábban finn zenekarával adott koncertet. – A nagyteremben a sok arany visszaveri a hangokat, minden nagyon drámaian hangzik, pedig itt elég a csendes fájdalom – figyelmezteti a rezeseket. A próba végeztével sietős, de láthatóan rutinos pakolás, és irány a nagyterem, ahol nemrég ért véget a Tonküstler Orchester hangversenye.

PostPin It!

100 millió gombfocira? – A Lepattanó forgatásán jártunk

Közzétette szerző

Romantikus sportvígjátékot forgat Vékes Csaba Scherer Péter és Derzsi Dezső főszereplésével. A Filmtekercs ellátogatott a Magyar Rádió épületéhez, ahol a film irodai jeleneteit vették fel. A forgatáson kulisszatitkokat is megtudhattunk a Dallas Bobby Ewing-ját alakító Patrick Duffy-ról és a gombifocis alapötletről. A Lepattanó 2024-ben érkezik a hazai nézőkhöz. Amikor beléptünk a Magyar Rádió épületébe, megdöbbentő […]

The post 100 millió gombfocira? – A Lepattanó forgatásán jártunk appeared first on Filmtekercs.hu.

PostPin It!

Lepattanó – a gombfocimozi forgatásán jártunk

Közzétette szerző

Sorra érkeznek a filmesek és a kamionok a Ménesi úti arborétumba: pakolják a lámpákat, dobozokat, a színészek már nejlonmelegítőben, zokniban, papucsban, azaz a szektorlabda-mérkőzés jelmezeiben ülnek a megbeszélésen. Mi egyelőre várjuk, hogy mielőtt a forgatás elkezdődik, beszélgethessünk velünk. Az út mellett ácsorgunk, amikor az egyik kolléga közli, hogy a hátam mögött épp a holdat „húzzák fel” az égre, de ne aggódjak, elránt, ha az óriási lámpa tíz méter magasról rám zuhanna. Az idő egyelőre kellemes, meg is jegyzik a stábtagok: szerencse, hogy nem a tegnapi forgatásra jöttünk, mert akkor esőgéppel dolgoztak, áztak-fáztak.

Hamarosan egyre több furcsa öltözetű figura sétálgat a kertben: vége a megbeszélésnek, mehetünk az öltözőkhöz, amíg elkészülnek, beszélgethetünk. Ami azonnal szembeötlő: az összes férfiszínésznek bajsza van. Kivéve a rendezőt, aki – mint egy odavetett folyosói mondatból kiderül – éppen előző nap szabadult meg tőle. Amikor a jelmeztervezőt a bajuszról kérdezem, mosolyogva annyit mond: Vékes Csabát faggassam, ez rendezői instrukció volt.

Erre végül nem lesz alkalmam, mert a ráérősen üldögélő Katona Lászlóhoz csatlakozom: – Te gyerekként is gombfociztál? – Igen, képzeld, szerettem. Mondjuk nem annyira, mint a testvérem, aki máig fanatikus. 15-16 évesen, mikor hazajöttem a gimnáziumból, lefeküdtem pihenni, a két évvel idősebb bátyám pedig ott susogott, süvített, mert ő játék közben mindig a stadion hangját imitálta. Ők a barátaival a mai napig, a negyvenes éveikben is összejárnak játszani.

PostPin It!

A harcmezőtől a körtefáig – Petőfi-emléktúra Erdélyben (2.)

Közzétette szerző

Petőfi körtéje

„(K)oszorús népköltőnk, a tűzlelkű P. S. hír szerint elveszett” – írták 1849 nyarán. Akkor keltek szárnyra azok a történetek, amelyek az évtizedek során legendákká alakultak. Kétségtelen, hogy a legendagyártásban Székelykeresztúr igencsak élen járt – állapíthatjuk meg minden negatív előjel nélkül, hiszen őszinte tisztelettel emelték a legendák magasságába a vátesz utolsó napjának pillanatait. A Nagy-Küküllő melletti városban Sándor Zsigmond Ibolya muzeológussal találkozunk, aki a Gyárfás-kúria kertjében fogad bennünket. Ez az a helyszín, ahol a költő elfogyasztotta utolsó vacsoráját: bivalytejes túrós puliszkát. Csoda, hogy nem nyílt még étterem a városban, amely ezt a fogást kínálná a látogatóknak, akik télen ugyan még csak szórványosan, a pünkösdi búcsú időszakától viszont már tömegesen keresik fel a város Petőfi-emlékhelyeit.

A Gyárfás-kúria Székelykeresztúron

PostPin It!

A harcmezőtől a körtefáig – Petőfi-emléktúra Erdélyben

Közzétette szerző

Azt mondják, aki Petőfi nyomába ered, annak az 1849-es csata helyszínét, az Ördög-patak Segesvár határában húzódó völgyét kell felkeresnie. Egyedül nehezen találnánk meg az egykori harcmezőt, ezért úgy döntünk: arra kérjük a hely ismerőjét, Szabó Józsefet, hogy kalauzoljon bennünket. A Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke, az emlékház gondnoka készséggel áll rendelkezésünkre. Autóval indulunk, és a Fehéregyháza határában húzódó dombok felé kanyarodunk. Idegenvezetőnk útközben arról mesél, hogy már gyermekként is szeretett volna minél többet megtudni Petőfiről. Nem csak azért, mert a tanárai kisiskolás korától az ő szellemében nevelték, hanem mert a költő titokzatos eltűnésének története lenyűgözte, és kíváncsi volt, a Haller család miért éppen a házuk szomszédságában emelt emlékmúzeumot a tiszteletére.

Szabó József a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke és a ház gondnoka

Leparkoljuk az autót, és a református temető mellett felkapaszkodunk az erdők irányába. Zord az idő, északi szél vág az arcunkba. Lassan magunk mögött hagyjuk a falu zajait. Sehol egy lélek, lihegünk a kaptatón. A fák recsegnek-zúgnak. Aztán hirtelen minden elcsendesedik, mintha az erdő is visszafojtaná lélegzetét, hátha meghalljuk a 174 évvel ezelőtti csata zaját. – Itt, az Ördögerdő alatt állt fel a hadtest balszárnya, itt zajlott a szomorú végkifejlet – magyarázza kísérőnk. – Lüders tábornok, az ellenség vezére Marosvásárhely irányából várta az erőteljesebb támadást, ezért már az ütközet reggelén megosztotta seregét, és az egyik felét a marosvásárhelyi oldalon pihentette. Bem azt hitte, valamennyi orosz csapat harcba szállt, és úgy ítélte meg, hogy a balszárnyon törésre viheti az ütközet sorsát, de mivel a segítségként várt két ezred nem érkezett meg, arra kényszerült, hogy a jobbszárnyról három székely századot átirányítson a másik szárny erősítésére. Lüders a csapatok mozgásából arra következtetett, hogy nem kell újabb magyar seregekkel számolnia, ezért nyomban bevetette addig pihenő egységeit, amelyek alig egy-két órás küzdelemmel eldöntötték az ütközet sorsát – mondja József.

PostPin It!

Így gyászoltak Lefkovicsék – beszélgetés Breier Ádám filmrendezővel

Közzétette szerző

Budatétény békés, családi házas övezetébe érkezünk a forgatásra, ahol az utcában parkoló fehér, filmes kisbuszok könnyen nyomra vezetnek. Az udvaron fekete ruhás színészek, statiszták, akikkel szóba elegyedve egyre jobban kibomlik számomra a történet.

A szekularizált zsidó családban felnőtt Iván (Szabó Kimmel Tamás) már Izraelben él feleségével és hatéves kisfiával (Leo Gagel). Nem haszid, de ortodox szabályokat betartó ember lett, aki édesanyja (Máhr Ágnes) temetésére hazalátogat. Hirtelen haragú, makacs apja (Bezerédi Zoltán) nagyon nehezen tolerálja azt az embert, akivé a fia vált, de a kényszerű összezártság napjaiban hamar kiderül, hogy a köztük lévő feszültséget nem csak az apa vallásosság iránti ellenérzése táplálja. 

Kardos Róberthez indulok, aki öltözékéből ítélve a rabbit játssza. Breier Ádám egyik első kisfilmje, a 2010-es Cathrine magánélete óta többször is dolgoztak már együtt. Kardos Róbert ilyen mélységében nem ismerte a zsidó vallás szertartásait, amelyek hitelességére a film készítői nagy hangsúlyt fektettek, ezért nagyon komoly felkészülésen van túl. Tanulmányozta a szertartásrendet, héber nyelvű imákat tanult, és Szabó Kimmel Tamással együtt számos szombatfogadáson is részt vett az újbudai és a Kazinczy utcai zsinagógában. Ezeket az élményeket emelte ki Szabó Kimmel Tamás is, akinek a legnagyobb kihívást a héber és arámi szövegek megtanulása jelentette.

PostPin It!

A Fehérlófia-mítosz és a magyarok

Közzétette szerző

Lezsák Leventéről azt olvastam, hogy lovas kaszkadőr, az elmúlt harminc év alatt több száz filmes és színházi produkcióban vett részt. Olyan hollywoodi sztárokkal is dolgozott, mint Angelina Jolie, Brad Pitt, Christopher Lambert, Bruce Willis, és még sorolhatnám. Egyik legjelentősebb munkája a The Last Kingdom című Netflix-sorozat, amelynek nemcsak kaszkadőr szakértője, hanem akciórendezője is. Két egyetemen is tanít, és hamarosan megjelenik második meseregénye.

– Kaszkadőrként nagyon sok helyre elvetődtem a világban. Három dolgot mindenhol tudtak rólunk, magyarokról. Azt, hogy gulyást gulyással eszünk, hogy Puskás Öcsivel egy helyen születtünk, és hogy mi magunk vagyunk a nagybetűs Lovas Nemzet. Sokat gondolkodtam azon, miért vélik azt mások, hiszen az önmagában még kevés, hogy a történelmünk ezer szállal összefonódik a lovakéval, hiszen az ő hátukon száguldoztuk be a fél világot, jöttünk be a Kárpát-medencébe, szereztünk otthont magunknak, aztán tartottuk meg, lovak segítségével szerveztük társadalmunkat, akár a nomádra vagy a feudálisra gondolunk, hiszen ez más nemzetekre is igaz.

Aztán rájöttem, hogy egyetlen nép van a világon, egyetlen kultúra, amely eredetét a lovakhoz köti. Ez a Fehérlófia-mítosz. Arról szól, hogy van egy csodálatos kanca, amely embergyereknek ad életet. Ennek a gyereknek a története tulajdonképpen a magyarság megszületésének a története. Vagyis a magyar kultúra, a magyar nemzet önmagát egy csodálatos hófehér lóhoz köti.

PostPin It!

Zelei Miklós búcsúkönyve: Egy csikk búcsúszavai

Közzétette szerző

Október 1-jén, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon tarották meg a tavaly elhunyt Zelei Miklós író, költő, újságíró posztumusz kötetének bemutatóját. Az eseményen Gazsó L. Ferenc író, újságíró, Filep Tamás Gusztáv történész és Pethő Sándor egyetemi tanár beszélgetett Zelei Miklós életművéről és az Egy csikk búcsúszavai című kötetéről.

Horváth Bence, a Kortárs Kiadó vezetője a beszélgetés előtt elmondta, hogy a frissen megjelent könyv valóban posztumusz, ugyanis Zelei Miklós tavaly adta le és rendezte sajtó alá a kéziratot. Nem ez a szerző első könyve a Kortárs Kiadónál, a Gyilkos idők és a A kettézárt falu is a Kortárs gondozásában jelent meg.

Gazsó L. Ferenc lélekben előre készült rá, hogy nehéz lesz olvasni a könyvet.

PostPin It!

Hadik: újabb huszár a filmvásznon – A lehetetlen küldetés forgatásán jártunk

Közzétette szerző

A történelmi kalandfilm olyasvalami, amelyből akármennyi készül, sosem lesz elegünk, s amelyből akármilyen remekmű születik, mindig lesznek elégedetlenek. Az internetes filmszolgáltatók a mennyiséggel kényeztetnek el, a XX. század derekának filmművészete meg a mércét tette nagyon magasra. Minden új próbálkozást Várkonyi Zoltán Jókai-filmjeihez, Sára Sándor 80 huszárjához vagy gyermekkorunk kosztümös kedvenceihez hasonlítunk. Egyszóval nehéz dolga van színésznek, rendezőnek, írónak, producernek, amikor történelmi mozit szeretne készíteni.

– Magam is Várkonyi Zoltán Jókai-filmjein nőttem fel – bólint a készülő nagyszabású történelmi mozi, Hadik András berlini kalandját elbeszélő A lehetetlen küldetés rendezője, Szikora János. Az egyik utolsó forgatási napon látogattuk meg a stábot. A péceli Ráday-kastélyban vettek föl néhány kulcsfontosságú jelenetet. De mielőtt erről mesélnék, hadd idézzem a rendező szavait: miért is érdemes manapság belevágni egy lovaglós, kardozós, kosztümös filmbe.

– Azt tapasztalom, hogy az emberek ma is szívesen megnézik a régi nagy filmeket. És nem csak nosztalgiából. Egyszerűen élvezik. A fiatalok is. Úgy tűnik, az emberek ismét egyre jobban szeretik a történelmi filmeket. Ha vetünk egy pillantást a Netflix sikerlistáira, akkor azt láthatjuk, hogy az első helyen szerepelnek a történelmi filmek. Ráadásul éppen azok, amelyek messzire repítik a nézőt. Az emberben van kalandvágy. A történelem és a történelmi filmek ismeretlen világba, ismeretlen környezetbe visznek el bennünket, olyan emberi viselkedéseket tudnak megmutatni, amelyek ma már kikoptak, eltűntek, idegenek. Van az ilyen filmekben valami varázslat. És az embereknek szükségük van erre a varázslatra – véli Szikora János.

PostPin It!

18.48 – A steampunk összeesküvés

Közzétette szerző

Végigjártam már a művelődési ház minden termét, minden emeletét, átlapoztam az összes újonnan megjelent képregényt, megnéztem a gyűjtők kínálatát, hátha találok olyasvalamit, ami jó helyen lenne az én comickupacomban, és természetesen minden régi ismerőssel megbeszéltem már a képregényes világ szépségének és nyomorúságának valamennyi aspektusát.

Legalábbis én így

gondoltam. De tévedtem, mert íme itt állok egy pult előtt, ahol sosem látott

PostPin It!