Nagy talányt rejt Rédl Zora regényének címe, hogy a főszereplő, egy ötéves kislány honnan hová utazik. A vélhetően önéletrajzi elemekből építkező szöveg szerint a szerzővel azonos nevet viselő központi alakot édesanyja hol Amerikába viszi, hol vissza Magyarországra. Zaklatott, minden állandóságot és megszokást nélkülöző gyermekkort él át az énelbeszélő, akinek a minimalista próza modorában megírt eszmélkedését a 2000-es évek elejétől kísérhetjük figyelemmel.
Rédl kötete a traumairodalom emlékezetesnek ígérkező darabja, mellőz mindenfajta tudatos, kimódolt drámai hatáskeltést, élményeit, hányattatását tárgyszerű realizmussal jeleníti meg. Az ilyen összevissza cibált létezés körülményei közt lehetetlen barátokat szerezni, de még a helyi nyelv elsajátítása is nagy nehézségbe ütközik. Nincs hol megmelegedni, hiszen a gyakori költözködések nem engedik a beolvadást, nincs hova gyökeret ereszteni, ami pedig az egészséges személyiségfejlődés szempontjából alapvető volna.
A regény lapjain a kezdetektől feltűnik az anya második férje, akivel Amerikán belül is számos helyre kell költözködni. A férfi építész vállalkozó, ám az üzleti ügyei meglehetősen zavarosak, képtelen megteremteni a tisztes megélhetés alapjait. Magyarországon a kislány időnként vér szerinti apja, egy szintén kétes alak felügyeletére van bízva, vele Budapest több kerületében is laknak. Sem itt, sem a tengerentúlon nincs béke, nyugalom, és a biztonságos nevelkedés feltételei is hiányoznak. Gondot jelenthet egy olyan házasságban cseperedni, ahol a nárcisztikus apa a „világmindenség urának” nevezi magát, ráadásul a törődést, a szeretetet álságosan mímelő, valójában elhanyagoló szülői attitűdöt képes csak a gyerek felé közvetíteni.