Szinte végig papírforma volt 96. Oscar-gála. Az Oppenheimer végül 7 szobrocskával zárt, de a Szegény páráknak is jutott négy (itt örülhettünk (Mihalek Zsuzsa berendező elismerésének is). Emma Stone díja volt egy leheletnyit kevésbé benne. Miyazaki pedig mindig esélyesnek mondható, ha jelölik, de a Pókember: A Pókverzumon át nagyobb favoritnak számított.
Archívum címkék: Mihalek Zsuzsa
Oscar 2024: Mihalek Zsuzsa Oscar-díjas, az este legnagyobb nyertese az Oppenheimer
Hét Oscar-díjjal az Oppenheimer lett a 2024-es Oscar-gála fő nyertese, de nyert Emma Stone és a Barbie egyik betétdala is. Az idei Oscar-gála viszonylag áramvonalasra sikeredett, a rossz választásokat és a botrányokat is megúsztuk. Jimmy Kimmel fáradt viccei közepette indult a gála, a nyitóbeszéd első jó momentuma az volt, amikor színpadra hívták a háttérmunkásokat, akik […]
The post Oscar 2024: Mihalek Zsuzsa Oscar-díjas, az este legnagyobb nyertese az Oppenheimer appeared first on Filmtekercs.hu.
Újsághirdetésre jelentkezett, most az Oscar várományosa Mihalek Zsuzsa
Meglepett a jelölés?
Őszintén szólva nem. Amikor megláttuk a látványterveket, és nekifogtunk őket megvalósítani, éreztük, hogy ütős lesz, majd amikor a stábtagok elképedve jöttek be a díszletbe, már tudtuk, hogy valami nagyon jót csináltunk. Jórgosz Lánthimosz rendező neve eleve garancia a minőségre. Két angol tervező, James Price és Shona Heath elképzelései alapján, de a saját ízlésünket latba vetve dolgoztunk. Nagy csapat vagyunk, sokan segítik a munkámat, és csupán szerencse kérdése, hogy az én nevemet sorolták fel az Oscar-jelöltek között. Fontos feladatom felkutatni és jól dönteni, hogy kiket veszek magam mellé.
Hogyan értesültél, hogy te vagy a szerencsés?
Bájos szörnyetegek
A Frankenstein-alaptörténeten nehéz új fogást találni: Lánthimosznak, akit olyan filmjeiről ismerhetünk, mint a Kutyafog (2009), A homár (2015), az Egy szent szarvas meggyilkolása (2017) vagy A kedvenc (2018), mégis sikerült. Ehhez persze jó alapanyagra is szüksége volt: a film a modern skót irodalom megmeghatározó alakja, Alasdair Gray (1934–2019) 1992-ben megjelent regényét adaptálja, amelynek címét valahogy így fordíthatnánk le: Szegény párák: epizódok Archibald McCandless skót közegészségügyi tisztviselő korai életéből. A posztmodern regény középpontjában Archibald felesége, a halálból visszahozott Bella Baxter kontinenseken átívelő, különös története áll, amelyet a férj mellett egy Godwin Baxter nevű sebész is kommentál.
Lánthimosz a 2010-es évek elején glasgow-i otthonában felkereste az akkor már idős írót, aki áldását adta a feldolgozásra, miután megnézte a rendező néhány filmjét (állítólag a fia mutatta meg neki, hogyan kell kezelni a DVD-lejátszót), majd rögtönzött idegenvezetést tartott vendégének a skót fővárosban.
Egy regény filmes adaptációja során általában óhatatlanul egyszerűsítésekre van szükség: míg Gray regénye igazi metanarratíva, amelyben a történetvariánsok néha felülírják egymást, és sok minden homályban marad, Lánthimosz és a forgatókönyvet jegyző Tony McNamara lineárisan építkezik, és nem sok titkot hagy megfejtetlenül.