Eredeti neve Rudolf Ditzen volt, művésznevét két Grimm-meséből vette, a Szerencsés Jancsiból (innen jött a Hans) és A libapásztorlányból, amelyben a beszélő lovat hívták Falladának. Apja neves jogász volt, a legfelsőbb bíróság tagja, aki fiát is jogásznak szánta. A család sokáig Lipcsében és Berlinben élt, az apa és a fiú kapcsolata azonban egyre fagyosabb lett, mert Rudolf nem akart jogi tanulmányokat folytatni. Már fiatal iskolásként csatlakozott a Wandervogel elnevezésű társasághoz, amely túrákat szervezett fiataloknak, és amelyet – a polgári értékeket megkérdőjelező nézetei miatt – a szülők és a tanárok veszélyesnek tartottak a résztvevők számára.
Az érzékeny lelkű fiatalember rengeteget olvasott, főként Flaubert, Zola, Daudet és Maupassant műveit, de a realista, naturalista irányzat mellett Karl May kalandregényeit is szerette, felnőttként összegyűjtötte May 57 kötetes életművét.
Gimnáziumi tanulmányai utolsó évét a türingiai Rudolstadtban fejezte volna be, de 1911. október 17-én párbajnak álcázott öngyilkosságot kísérelt meg egy barátjával együtt, aki meg is halt. Ditzen súlyos sérülésekkel életben maradt, de emberölés vádjával nyomozás indult ellene, majd pszichiátriai kivizsgálásra és kezelésre Jénába szállították. A középiskolát nem fejezte be, később Türingiában mezőgazdaságtanból szerzett végzettséget. Az első világháború idején katonának jelentkezett, de alkalmatlannak nyilvánították. 1916-ban a stettini (szczeczini) agrárkamaránál kapott állást, majd a fővárosban a burgonyatermelők szervezeténél dolgozott tudományos munkatársként. Közben fokozatosan az ital és a kábítószer rabjává vált, többször vett részt elvonókúrán. A világháború után a legkülönbözőbb munkákat végezte, hogy biztosítsa megélhetését – volt eladó, ingatlanügynök, hivatalnok és élelmiszer-kereskedő is.