Best WordPress Hosting
 

Sólyom Anna: Macskabár

Nincs szükség hét életre – ebben az egyben is boldog lehetsz

A napokban Sopronban nyílt egy macskakávézó, remélem, mihamarabb meg tudjuk látogatni. Ezt a könyvet pedig nemrég olvastam, és eszembe jutott, hogy még készült róla bejegyzés. Pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy szeretnék elmenni a macskakávézóba. Nekünk kutyáink vannak, de sok évvel ezelőtt volt egy cicánk, Kormi.

Nagyon jó lesz élőben is megtapasztalni, hogy vajon a kávézó cicái ránk se hederítenek, vagy odajönnek hozzánk egy kis simogatásra, amire amúgy nem is nekik van szükségük általában, hanem annak az embernek, akihez odamennek. 😉

Stephanie Wrobel: Bocsáss meg, Rose Gold!

Négy évvel ezelőtt egy különös gyilkosság foglalkoztatta egész Amerikát. Az áldozat egy gyermekét egyedül nevelő anya volt, akit mindenki kedvelt, mindenkihez kedves volt, szomszédjaival remek kapcsolatot ápolt. A megdöbbentő, hogy az egyetlen lánya ölte, azaz ölette meg. Illetve megdöbbentő lenne, ha nem derült volna ki a nőről, hogy a lányát 23 éven keresztül beteg emberként kezelte, már kicsi korától fogva tolószékbe kényszerítette, azt hazudta, hogy nem tud járni, mérgezte az ételét, szándékosan megbetegítette, megtévesztve ezzel a lányt és gyakran az orvosokat is. 

A lánya, Gypsy Rose számos alkalommal volt kórházban és több műtétet is elvégeztek rajta, mígnem egyik nap kiderült, hogy az anyja meghalt. Gypsy Rose rávett egy fiút, hogy ölje meg az anyját, miután kiderült, hogy egyáltalán nem volt beteg, az anyja találta ki az egészet és tévesztette meg az egész környezetüket. 

A szerző  köszönetnyilvánításában utal rá, hogy ez az eset ihlette a könyvét, annyi különbséggel, hogy itt nem hal meg az anya, hanem börtönbe kerül. A történet ott kezdődik, amikor 5 éves börtönbüntetésének letelte után szabadon bocsájtják.