Archívum címkék: sandra hüller

Manapság nem sokszor készül olyan krimi, amelyben a bűncselekmény kiderítése az izgalmas, nem pedig az üldözéses akciójelenetek. Az olyan film még ritkább, amely egyrészt nyomozás története (vajon megölte a feleség a férjét, vagy baleset történt), másrészt olyan dráma, amely egy párkapcsolat problémáiba enged betekintést. Pedig ez a dramaturgiai párosítás remekül működik.

Jó példa erre Justine Triet filmje, az Egy zuhanás anatómiája. Végig fenntartja a feszültséget és a figyelmet, ám az alkotói szándék nem az, hogy a néző valamiféle különleges rejtély megfejtésén fáradozzon, hanem az, hogy jellemző párkapcsolati konfliktust mutasson be. Eközben azt is látjuk, hogy sem a férfit elvileg segítő pszichológus, sem a társadalmat képviselő ügyész nem tanúsít empátiát a válságban lévő család iránt.

A filmben tulajdonképpen nem is egy, hanem két nyomozás zajlik. Az egyik arról szól, hogy történt-e gyilkosság, a másik pedig azt próbálja kideríteni, hogy a mai ember miért nem tudja megoldani a párkapcsolati problémáit. Ez utóbbi oka pedig a másik ember folyamatos hibáztatása. Ezt a kérdést társadalmi szintre emeli a film, és a felelősségáthárítás sokféle változatát vonultatja fel. Hangfelvételről halljuk, hogy a férj temérdek dolog miatt haragszik a feleségére, és viszont. Az ügyész azért hibáztatja a nőt, mert (szerinte) rossz döntésekkel zátonyra vitte a férjével való viszonyát, és nem volt jó feleség. A pszichológus azt veti az asszony szemére, hogy a férjét okolta gyerekük balesete miatt, amelynek következtében a kisfiú elvesztette a látását. A nyomozó szerint a nő a tettes, hiszen a férfi halála előtti napon veszekedtek, és szerinte emiatt lökte ki az ablakon.