Best WordPress Hosting
 

Oscar- és César-jelölt filmekkel jön a Frankofón Filmnapok

24 film és bennük a legnagyobb francia sztárok – Catherine Deneuve, Léa Seydoux, Virginie Efira, Romain Duris, Vincent Cassel, Guillaume Canet – lesznek láthatóak a február 28. és március 10. között megrendezett 14. Frankofón Filmnapokon. Jön az Oscar-jelölt Robotálmok és az Oscar- és César- jelölt Négy nővér. A közönség találkozhat a Cannes-ban debütált Salem, és a Liv S. szerelmei rendezőjével, a 9 César-díjra jelölt Az arcuk mindig előttem lesz című társadalmi dráma kapcsán pedig beszélgetés lesz a helyreállító igazságszolgáltatásról. Március 1. és 31. között 16 vidéki városban mutatnak be egy szűkebb válogatást a 14. Frankofón Filmnapok programjából.

Február 28-án 18.30-kor a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban a hat César-díjra jelölt A három testőr: Milady nyitja a 14. Frankofón Filmnapokat. A Dumas-regény legújabb filmes feldolgozásában olyan nagyszerű színészeket láthat a közönség, mint Romain Duris, Vincent Cassel, Eva Green és François Civil.

[…] Bővebben!

A megoldások könyve – kritika

Az Egy makulátlan elme örök ragyogásával a halhatatlanok csarnokába bekerülő Michel Gondry sok év után tért vissza a mozifilmhez, ami egy kicsit magáról is szól. A megoldások könyve főszereplője szentül hisz abban, hogy elkészíti élete filmjét, miközben a hozzá legközelebb állókat is kikészíti. Pierre Niney egyszerre vicces és idegesítő, karakterét szeretve gyűlöli a néző. 

Szegedre kellett jönnie a francia világsztárnak, hogy eljátszhassa Napoleont

Egy Chateauroux nevű kisvárosban született hatgyermekes munkáscsaládban. A szegénység, az alkohol, a sok gyerek állandó feszültségforrás volt a szülők között, ezért a kis Gérard inkább a barátaival lógott. A beszédproblémákkal küszködő, nehezen kezelhető gyerek az iskolától tizenhárom éves korában búcsút vett, ezután volt nyomdászinas, kabinos a Riviérán, közben cigarettával, alkohollal seftelt. 2014-ben megjelent Ez már csak így volt című önéletrajzi könyvében mellbevágó őszinteséggel beszélt arról, hogy fiatalon áruba bocsátotta testét más férfiaknak, halottakat fosztott ki, és egyéb bűncselekményekből tartotta fenn magát, a törvénnyel is többször összeütközésbe került. Az elkallódástól egy színházi tehetségkutató mentette meg, aki finanszírozta színiiskolai tanulmányait.

Élete első filmszerepét 1966-ban a Hippi és a cicus című rövidfilmben játszotta. Az igazi áttörést Bertrand Blier 1974-es Tojástánc című alkotása jelentette, amelyben Patrick Dewaere és Miou Miou voltak társai. Több neves filmrendező is felfigyelt a vagány és kissé szertelen fiatalemberre: 1976-ban Marco Ferreri Az utolsó asszony, majd Bernardo Bertolucci a Huszadik század című filmjében már főszerepet bízott rá.

Népszerűsége gyorsan nőtt, ami – sokrétű tehetsége mellett – alkalmassá tette arra, hogy a nehezebben befogadható alkotásokat, például Marguerite Duras rendezéseit is közelebb vigye a nagyközönséghez. Ezzel párhuzamosan játszott könnyedebb filmekben (Balfácán, Balekok, Négybalkezes), majd François Truffaut-val forgatta Az utolsó metrót és a Szomszéd szeretőket.

Ennél csak jobb jöhet – kritika

Az Életrevalók szerzőpárosának legújabb filmjében két lúzer a klímaharc élére áll, de korántsem hátsó szándék nélkül. Az Ennél csak jobb jöhet napjaink égető problémáival foglalkozik a maga szórakoztató és humoros módján, de nem használja ki teljes mértékben a benne rejlő potenciált.

Kötelező filmek: Cherbourg-i esernyők

Jacques Demy Cherbourg-i esernyők mozija nem véletlenül Damien Chazelle egyik nagy kedvence, hiszen visszaköszön a Kalifornia álom számos képkockáján. A napokban 80 éves Catherine Deneuve miatt is elővettük ezt a kötelező filmet, ami Michel Legrand zenéje miatt is örökzöld.

Az állampolgárságért állt katonának, kommandósból lett színész – Jean Reno 75 éves

Juan Moreno y Herrera-Jiménez néven született Casablancában, andalúziai spanyol szülei a Franco-rezsim elől menekültek Marokkóba. A spanyol az anyanyelve, arabul és franciául az utcán, barátaitól tanult meg. Anyját tizenkét évesen veszítette el, a család öt évvel később Franciaországba költözött. A színészet iránt már gyerekkorában élénken érdeklődő fiú a középiskola elvégzése után katonának állt, hogy megszerezze a francia állampolgárságot. Szolgálatát Németországban töltötte, ahol kommandós kiképzésben részesült és egy különleges alakulat tagja volt. Leszerelése után visszatért Párizsba és beiratkozott René Simon drámaiskolájába.

Kezdetben színházi fellépéseket vállalt, vándorszínészettel is próbálkozott, majd tévéjátékokban és sorozatokban szerepelt. Nevét ekkor változtatta Juanról Jeanra, Moreno vezetéknevét pedig Renóra rövidítette.

Első filmszerepét Costa-Gavras Női fény című filmjében kapta 1979-ben. Luc Bessonnal 1981-ben a L’Avant dernier című film forgatásán dolgoztak először együtt, ettől kezdve szoros baráti és szakmai kapcsolat fűzte össze őket. Besson 1983-ban egy harcos szerepét osztotta rá Élethalálharc című fekete-fehér, szöveg nélküli, kis költségvetésű sci-fijében. Az elsivatagosodott Földön a túlélésért küzdő emberek drámai története több neves európai filmfesztiválon aratott sikert, a kritikusok különösen Reno alakítását dicsérték. Következő közös filmjük, a Metró 1985-ben került a mozikba Christopher Lambert főszereplésével. Ezt követte 1988-ban A nagy kékség – Renót a hallgatag mélytengeri búvár, Enzo Molinari megformálásáért César-díjra jelölték a legjobb mellékszereplő kategóriában. 1990-ben újra Besson instruálta a Nikita című akciófilmben.

A stílus varázslója – Guy de Maupassant fordulatos élete

A Dieppe közelében fekvő Chateau de Miromesnilben született 1850. augusztus 5-én. Apja nagyvilági ember, anyja bátor, független szellemű nő volt, aki fiát az élet szépségére és csodálatára nevelte. Maupassant-t az yvetot-i papi líceumból kicsapták, így a szabadabb szellemű roueni kollégiumban tanult tovább. Párizsban jogot hallgatott, közben részt vett az 1870-es, katasztrofális francia vereséggel zárult francia-porosz háborúban. Dolgozott a Tengerészeti, majd a Közoktatásügyi Minisztériumban, szabadidejének java részét a Szajnán töltötte úszással és csónakázással, barátok és gyakran prostituáltak társaságában.

A kezdő Maupassant-t Gustave Flaubert vette pártfogásába, aki fiatalon reménytelen szerelmet táplált Maupassant anyja iránt. Flaubert olyan jeles íróknak mutatta be a fiatalembert, mint Zola, Turgenyev és Henry James, de kíméletlenül kritizálta is műveit, és csak egy-egy cikk megjelenését „engedte” számára, akkor is álnéven. A fordulópont 1880 áprilisában következett be, amikor – Zola szerkesztésében – megjelent a Médani esték című kötet, hat fiatal író egy-egy novellájával a francia-porosz háborúról. Maupassant írása, A Gömböc messze kiemelkedett a többi közül, és még a szigorú Flaubert is mesterműnek nevezte. A Gömböc sikere után Maupassant otthagyta a minisztériumot, bezárkózott szobájába, és teljesen az írásnak szentelte magát, a Gil Blas, a Figaro és a Le Gaulois című újságban temérdek karcolata és cikke jelent meg.

1880 és 1890 között mintegy háromszáz novellát, hat regényt, három útikönyvet és egy verseskötetet adott ki. Ekkor jelent meg A Tellier-ház, a Fifi kisasszony, A szalonka meséi, a Holdvilág, A Rondoli lányok, az Horla, A rózsalegény és A haszontalan szépség című novelláskötete, az Egy asszony élete, A szépfiú, a Péter és János, a Mont Oriol és az Erős, mint a halál című regénye.

Charles Perrault, aki megteremtette a modern tündérmesét

1628. január 12-én született Párizsban, egy jómódú polgári család hetedik gyermekeként. Tehetséges irodalmárnak indult, egy tanárával folytatott vita miatt azonban félbeszakította tanulmányait, többé nem is ment vissza a bölcsészkarra. Apja nyomdokaiba lépve jogot tanult, majd kormányhivatalnokként kezdett el dolgozni, szerepet vállalt a Királyi Festészeti Akadémia felújításának szervezésében.

Perrault alapító tagja volt a Francia Szépirodalmi Akadémiának, az intézmény létrehozásában XIV. Lajos pénzügyminisztere, Jean-Baptiste Colbert játszott döntő szerepet. A testület titkárának Perrault-t választották meg, aki így a miniszter hivatalnoki karához tartozott. Részt vett az állami ünnepségek lebonyolításában, az épülő versailles-i kastély díszítményeinek kialakításában. A palotához tartozó parkokban ekkor több mint 2000 szökőkút működött. 

A Napkirály, XIV. Lajos Perrault tanácsára rendelte el, hogy a labirintusként kialakított egyik liget 39 szökőkútját Aesopus egy-egy állatmeséje alapján készítsék el. 

Száműzte a saját anyját, mégis kiérdemelte az „igazságos” jelzőt: XIII. Lajos

Az eredetileg hugenotta, de a trón megszerzése érdekében katolizált IV. Henrik és Medici Mária elsőszülött fia 1601. szeptember 27-én jött világra a Párizshoz közeli fontainebleau-i kastélyban. Édesapját 1610-ben egy fanatikus katolikus alattvalója meggyilkolta, így a dauphint már kilencévesen Franciaország királyává koronázták – a tényleges uralmat azonban ekkor régensként még anyja gyakorolta. Lajos alig várta, hogy végre nagykorúvá váljon, és saját kezébe vegye a kormányzást. Tizenhatodik születésnapján egyik első intézkedéseként száműzte édesanyját, és meggyilkoltatta annak gyűlölt kegyencét, Concino Concinit. A közepes képességekkel rendelkező uralkodó azonban nem egyedül irányította az államot.

A legkisebb ügyekben is hallgatott tanácsadóira, akik közül a legismertebb az államérdeket mindennél előbbre helyező Richelieu bíboros volt.

A csaknem fél évszázadig tartó francia vallásháborúk befejeződése után, a 17. század elején gazdasági fellendülés következett. Virágzott a kereskedelem és az ipar, országszerte manufaktúrák létesültek. Az ország és a kincstár is gazdagodott. A gazdasági konjunktúra a politikai és társadalmi struktúra átrendeződéséhez vezetett, amely a Napkirály, XIV. Lajos uralkodására fejeződött be.

Marina Vlady, a hatvanas évek szexikonja

Marina Catherine de Poliakoff-Baidaroff néven született a Párizshoz közeli Clichyben. Orosz nemesi családból származó szülei az első világháború és a polgárháború elől menekültek el, apja operaénekes, anyja balett-táncos volt, de a férfinak munkásként is dolgoznia kellett. Négy lányuk közül hárman választották a filmes pályát (a negyedik tévérendező lett), s mindhárman más néven lettek ismertek. A legfiatalabb, Marina apja, Vlagyimir tiszteletére lett Vlady, Tania nővére az Odile Versois, Militza pedig az Hélene Vallier nevet választotta – a V betű mindegyiküknél a győzelem (victoire) szóra utal. A testvérek időnként együtt is felléptek, 1967-ben nagy sikerrel játszották egy párizsi színházban Csehov Három nővérét.

Marina gyerekként balettozott, tagja volt a párizsi opera balettkarának. A filmvásznon először tizenegy évesen, statisztaként tűnt fel (a főszerepet Odile nővére alakította egy francia-olasz filmben), majd az 1950-es évek elején Olaszországban is dolgozott. Itt forgatott filmjeiben inkább küllemén, mint színészi tehetségén volt a hangsúly, de olyan csillagok partnere lehetett, mint Marcello Mastroianni és Gina Lollobrigida.

Vlady első férje a szintén orosz származású Robert Hossein francia színész-rendező volt, akivel még tizenhét évesen kötött házasságot, s akitől két fia született. Több filmet is forgattak együtt. 1963-ban másodjára is férjhez ment, ezúttal egy pilótához, akitől szintén fia született.

Fernandel, a francia film egyik legkedveltebb komikusa

A szereplés iránti vonzalmát banktisztviselő apjától örökölte, aki szabad idejében zenés kávéházakban lépett fel, ő maga már ötéves korától szerepelt kis színházakban. Apja arról álmodozott, hogy Fernand megvalósítja vágyait és híres énekes lesz, a fiú azonban másként gondolta, és már kiskorában eldöntötte, hogy komikusként csinál karriert – átlagtól elütő fejformája, hosszú arca, komikus fintora, lapátfogai és széles mosolya is erre a szerepkörre predesztinálták. Szülővárosában, Marseille-ben hamarosan nagy népszerűségre tett szert, az iskola után esténként szórakoztatta a nagyérdeműt.

Tizenkét évesen egy párizsi sanzonversenyen második helyezett lett, ígéretesen induló karrierjét azonban félbeszakította az első világháború. A harcok elülte után hazatért és üzletet nyitott, volt rakodómunkás és bankpénztáros, idővel esténként ismét énekelt, s leszerződtette egy kabaré. 19 évesen cserélte le addig használt Contandin-Sine művésznevét Fernandelre, ami keresztnevéből alakított francia szójáték. Állítólag leendő anyósa, amikor először meglátta, így kiáltott fel: íme, az ő Fernand-ja (voilá, le Fernand d’elle) – az ő későbbi feleségét, Henriette-t jelentette.

1928-ban Párizsba költözött, operettekben, revükben, pantomimkomikusként lépett fel, s hamarosan a franciák kedvence lett. 1930-ban forgatta első (rövid)filmjét, egy évvel később első egész estés filmjét (A fehér és fekete). Összesen mintegy 150 filmben szerepelt, főként vígjátékokban, de olykor komoly oldalát is felvillanthatta, mint például a Husson asszony rózsafái című Maupassant-adaptációban.

Mások gyerekei – kritika

Kívülről megérkezni egy családba sosem könnyű, jól tudja ezt a negyvenes éveiben járó tanárnő, akinek minden szava és gondolata azt igazolja, milyen jó működne anyaként. A Mások gyerekei fontos témát jár körbe a szokásos francia eleganciával, bájjal és humorral. Nem csak gyakorló szülőknek ajánlott!

90 éve született Jean-Paul Belmondo, 50 kép a kalandos életéből

90 éve született Jean-Paul Belmondo, a mozitörténelem legjelentősebb törött orrának tulajdonosa, sokunk idolja, gyerekkorunk hőse, ki évtizedeken át Franciaország legmegbízhatóbb exportcikkének számított. 50 kép a kalandos életéből

Feketedoboz – kritika

Volt idő, nem is olyan régen, mikor a francia filmgyártás nagyon erősen jelen volt a hazai mozikban. Manapság viszont alig van bármi, ami figyelemre méltó lenne. A Feketedoboz azonban mindenféle modern filmkészítés ellenére olyan tartalommal rendelkezik, amit jó értelemben véve régimódinak is nevezhetünk.

87 érdekesség a 87 éves Alain Delonról

87 éves Alain Delon a szívtipró francia mozilegenda, aki a legnagyobb rendezőkkel dolgozhatott együtt és a legszebb nők közül válogathatott. Nagy állatbarát, nehéz természete miatt ugyanez az emberekhez való viszonyáról – beleértve saját családtagjait is – már nem mondható el. A világon mindenhol ismerik, sokan szeretik, ugyanakkor tetteivel és kijelentéseivel nem mindig szolgált rá erre. Belmondóval egykoron riválisok voltak, majd öreg barátok, kik vastag fejezetet írtak bele a filmtörténelembe.

Kedvenc vakációzós filmjeink leginkább a gyerekkorunkból

Összegyűjtöttünk a kifejezetten könnyed nyári témájú mozikat, Tüskevártól a Családi vakációig, Égigérő fű, Le a cipővel!, de Mr. Bean és Hulot úr is nyaral, a Mézga család is elutazott… és még rengeteg ötlet, ha nem jutsz messzire idén otthonról.

Jean-Louis Trintignant (1930 – 2022)

91 éves korában elhunyt a francia film legendája, Jean-Louis Trintignant.

Első szerepét az És Isten megteremté a nőt-ben játszotta Brigitte Bardot partnereként, a nemzetközi hírnevet a Claude Lelouch-féle 1966-os Egy férfi és egy nő hozta meg a számára. A Bernardo Bertolucci által rendezett A megalkuvó főszerepéért megkapta a legjobb férfi alakításnak járó Arany Pálma-díjat a Cannes-i Filmfesztiválon. Több olasz produkcióban szerepelt, ezek közül a legismertebb az 1962-ben készült Előzés, amelyben Vittorio Gasmannal játszott együtt, de szerepelt krimikben, giallókban, illetve Sergio Corbucci spagettiwesternjében, A halál csöndjében.

1968-ban a Berlinálén a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat kapta Alain Robbe-Grillet A férfi, aki hazudik című filmjében nyújtott alakításáért, a cannes-i filmfesztiválon pedig Costa-Gavras Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája című filmjéért díjazták.