Best WordPress Hosting
 

Retteg, hogyha választ, vidul, ha toroz – Moldovai Katalin: Elfogy a levegő

Az Elfogy a levegő sokkoló mestermunka: egy feltartóztathatatlan eszkaláció története (címe József Attila Levegőt!-jére utal, és ennek az írásnak a címe is onnét vett idézet). Ebben a filmben mintha természeti jelenségek módjára rohanna minden egyre rosszabb és rosszabb irányba, teljesen függetlenül attól, ki mit szeretne, hogyan tiltakozik ellene, és a félelmetes cunami mintha mindenestül maga alá tudna gyűrni józan észt, erényt, kiválóságot, méltányosságot, emberi és szakmai minimumot. Hogy a középszerű, a hitvány, az ostoba hogyan és miért kerekedhet felül, hogy mi a riasztó romlás oka, és miért tűnik a dolog törvényszerűnek, arról régóta gondolkodom már, és egy ideje a mindenkori fennálló (rend) hatásának tulajdonítom. Ez közelebbről azt jelenti, hogy minden társadalomban úgy rendeződnek el a dolgok, ahogyan az emberek természetesnek tartják, mert mindannyiunk fejében ott az igazodási készség, kötelességtudat, sőt az a meggyőződés, hogy bizonyos cselekvési lehetőségek ki vannak zárva, míg mások helyesek és elvártak.

A titok nyitja éppen az, hogy helyes és elvárt sokak képzeletében egybeesik. Mintha lenne bennünk valamilyen titkos műszer, amely tévedhetetlenül jelzi, mikor mi a kellően konformista, helyesen igazodó reakció, és hogyan simulhatunk bele hézagmentesen a tömegbe. Aki ellentmond, szembemegy a nagy folyamatokkal, az kissé mindig önveszélyes, környezetének rosszallását kiváltó ember. Ön- és közveszélyes egyszerre, hiszen egy másik világra nyit ablakot, és egész valójával állítja, hogy létezik alternatíva.

Bizonyos esetekben létezhet is, de esetleg évtizedekbe telik, mire megvalósulhat, például mert komplett intézményrendszerek átalakítására van hozzá szükség. A társadalom gépezet, és az egyes embernek csak a készségesen forduló csavar szerepét ajánlja fel, ami részben érthető is, hiszen mi lenne, ha ezt a rendet a többség nem fogadná el? Nem indulnának el a buszok, nem kezdődne el reggelenként a tanítás, nem nyitnának ki a boltok és a hivatalok, és így maga az élet válna lehetetlenné. Elvárjuk, hogy a világunk kiszámítható legyen, és meg is kapjuk: kiszámíthatóan rossz. Sokak munkája, összehangolt tevékenysége, de mindenekelőtt rendigénye van emögött, arról nem is szólva, hogy mi történik azzal, aki ellenáll.