„Hogy az ember magára találjon, hogy művészeti képességét optimálisan fejthesse ki, célszerű egy behatárolt témát feldolgozásra kiválasztani, a munkához pedig ismét egy (majdnem) behatárolt módszerrel kezdeni, lehetőleg olyannal, amely általános érvényű és a szabályai egyértelműek. Bizonyos aszkézissel könnyebb a lényegre találni, mint a teljes szabadság kiélni akarásával – bár arról a lehetőségről sose mondjunk le.”[1]
Ez a tanúságtétel, „hitvallás”, melyet Gáyor Tibor egy 1993-as interjúban fogalmazott meg, a Magyarország Érdemes Művésze díjjal is kitüntetett építész, festő és grafikus egész életművének magyarázataként is értelmezhető. Érett korszakában, a geometrikus művészet hazai hagyományainak kései folytatójaként, a konstruktivizmushoz közel álló konkrét művészet felé fordult minden érdeklődésével és „kialakított egy számára értelmes és szabad mozgást engedő világot, amelyben azóta is biztonságban érzi magát, lévén szuverén ura.”[2]
Gáyor Tibor: Tektonika, 2018, Vintage Galéria, fotó: Biró Dávid (A Vintage Galéria jóvoltából)