via konyvvilag.com => eredeti post link
Elérkezett az év utolsó napja, ami csak egy dolgot jelenthet a blogon, mégpedig az évzáró posztot. A napokban márírtam 2021 meglepetéseiről és csalódásairól a könyvek terén, most pedig nincs más hátra, mint összegezni az évet. Igyekszem rövidre fogni a bejegyzést, hiszen az egész évemhez hasonlóan az utolsó nap is igencsak sűrű, de azért a legfontosabb történésekre mindenképp kitérnék. Ahogy az lenni szokott, először egy kis személyes jellegű elmélkedés, majd az olvasásaim, blogom életének összegzése, végül pedig a statisztikák elemzése várhatóak a posztban. Nem is húznám az időt, lássuk hogy alakult a 2021-es évem!
Amikor visszatekintek az elmúlt évre, mindig az előző év szilveszterétől kezdem, amikor megfogadok egy-két dolgot. Tudom, hogy sokan nem hisznek az ilyesmiben, de én mindig kitűzök néhány célt a jövőre nézve. Itt nem konkrét fogadalmakra gondolok, hanem inkább rövidebb, hosszabb távú célokra, álmokra, amikkel amúgy is tisztában vagyok, csak ilyenkor jó leírni, összegezni, az év egy-egy napján pedig ránézni, és tudatosítani magamban. És itt nem csak a külső környezeti változásokról van szó, hanem saját magaméról is, ami talán még fontosabb is, hiszen nekem kell változnom első sorban, ha azt szeretném, hogy a környezetem is változzon. Ha 2021-re gondolok, úgy érzem, hogy azért sikerült elérnem bizonyos dolgokat, amiket elterveztem, ami tök szuper szerintem, még ha nem is teljes ez a bizonyos lista.
Talán a legnagyobb változás, ami idén történt velem, hogy munkát váltottam, és ezt azért is szeretném kiemelni ebben a bejegyzésben, mert alapjaiban változtatta meg a megszokott életritmusomat, és ez bizony az olvasásaimra és a blogom életére is kihatott. Alapjában véve szeretem a jelenlegi munkám, még akkor is, vagy talán pont azért, mert nagyon más, mint amit korábban csináltam. Előtte mondhatni a nyugalom szigetén dolgoztam, 8 óra után letettem a lantot, és ennyi. Most viszont egy pörgős, “hangos”, fiatalos légkörben dolgozhatok, ráadásul helyben, ami szuper, viszont jóval stresszesebb és bizony sokat kell túlórázni. Ez pedig annyit jelent, hogy rettenetesen kiszámíthatatlan az életem, a hétköznapjaim, nem igazán tudok tervezni, és azért ez eléggé frusztráló.