Archívum címkék: elmélkedés

A korábbi években mindig az év utolsó napján hoztam az évzáró posztokat, ezúttal azonban a 2022-es év utolsó napjait pihenéssel vagy éppen jövés-menéssel töltöttem, így nem igazán jutott időm bejegyzés írására, erőltetni pedig nem akartam. Mégis úgy érzem, hogy valamelyest érdemes lenne lezárni a 2022-es évet, kicsit visszatekinteni mik történtek a blogolás, olvasás terén, összegezni őket egy bejegyzésben, és azért néhány mondatban – a megszokott módon – a személyes részre is kitérnék, hiszen ezek a dolgok abszolút hatással vannak az olvasási szokásaimra.

Ha a januárra gondolok, szinte már kötelezőnek érzem, hogy elfogjon az olvasási válság, minden évben ez történik velem, és gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Az ünnepek előtti és alatti pörgés lufija január elejére mindig kipukkad, és hiába jön a “tiszta lap” az új évvel, valahogy a január szürke hétköznapjaiba való visszacsöppenés sosem egyszerű. 2022-ben sem volt ez másként, csak ez tetézve azzal, hogy az előtte lévő karácsonyra már annyira kipurcantam a munkahelyi stressz miatt, hogy januárra teljesen kimerültem szellemileg és mentálisan is. Így tehát igencsak sötéten indult a 2022-es évem, még most is visszagondolva elmondható, hogy bizony nem könnyű napok voltak. Viszont ennek köszönhetően megtettem egy olyan lépést, amin már régóta gondolkodtam, és szakember segítségéhez fordultam, aminek köszönhetően azt gondolom, hogy elindultam egy új úton, ami egyáltalán nem könnyű, de biztos vagyok benne, hogy rengeteget segít. Ráadásul ennek (is) köszönhetem, hogy egy nagyon fontos változás történt 2022-ben, mégpedig hogy elköltöztem albérletbe ősszel. Sajnos az ingatlanárak és a kamatok emelkedése miatt végül csak a bérlés lehetősége maradt, de ennek is nagyon örülök, és pozitívan élem meg a változást.

Az évem tehát eléggé hullámzó volt, ami természetesen kihatott a lelkiállapotomra, aminek köszönhetően az olvasási és blogolási kedvem is igencsak változó volt. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem voltak mélypontjaim, és nem gondolkodtam a blogom bezárásán, de egyszerűen valami mindig visszatarott, és – szerencsére – nem hoztam ilyen döntést, inkább csak sodródtam az árral. Tényleg csak akkor olvastam és írtam, amikor kedvem volt, a turnékat is nagyon óvatosan vállaltam be, ez főleg az év első felére volt igaz, amikor havi egy-két turnés bejegyzést produkáltam. Mindez meglátszik az elolvasott könyveim számán is, ami 2022-ben 51 db volt, ami a moly szerint 19824 oldal, sajnos a GoodReadsen nem tudom jelölni az összes elolvasott könyvemet, mert már nem tudok új könyvet hozzáadni az oldalon. Ez a szám egyébként 20 könyvvel kevesebb, mint amennyit 2021-ben olvastam. Az első könyvem 2022-ben a 10 vakrandi, hogy megtaláld a nagy Őt, az utolsó pedig a Csontváros. A legrövidebb könyv 108 oldallal Kirsten Boie Telihold volt aznap könyve, a leghosszabb pedig az Ég és lélegzet háza a maga 872 oldalával.

Elérkezett az év utolsó napja, ami csak egy dolgot jelenthet a blogon, mégpedig az évzáró posztot. A napokban márírtam 2021 meglepetéseiről és csalódásairól a könyvek terén, most pedig nincs más hátra, mint összegezni az évet. Igyekszem rövidre fogni a bejegyzést, hiszen az egész évemhez hasonlóan az utolsó nap is igencsak sűrű, de azért a legfontosabb történésekre mindenképp kitérnék. Ahogy az lenni szokott, először egy kis személyes jellegű elmélkedés, majd az olvasásaim, blogom életének összegzése, végül pedig a statisztikák elemzése várhatóak a posztban. Nem is húznám az időt, lássuk hogy alakult a 2021-es évem!

Amikor visszatekintek az elmúlt évre, mindig az előző év szilveszterétől kezdem, amikor megfogadok egy-két dolgot. Tudom, hogy sokan nem hisznek az ilyesmiben, de én mindig kitűzök néhány célt a jövőre nézve. Itt nem konkrét fogadalmakra gondolok, hanem inkább rövidebb, hosszabb távú célokra, álmokra, amikkel amúgy is tisztában vagyok, csak ilyenkor jó leírni, összegezni, az év egy-egy napján pedig ránézni, és tudatosítani magamban. És itt nem csak a külső környezeti változásokról van szó, hanem saját magaméról is, ami talán még fontosabb is, hiszen nekem kell változnom első sorban, ha azt szeretném, hogy a környezetem is változzon. Ha 2021-re gondolok, úgy érzem, hogy azért sikerült elérnem bizonyos dolgokat, amiket elterveztem, ami tök szuper szerintem, még ha nem is teljes ez a bizonyos lista. 

Talán a legnagyobb változás, ami idén történt velem, hogy munkát váltottam, és ezt azért is szeretném kiemelni ebben a bejegyzésben, mert alapjaiban változtatta meg a megszokott életritmusomat, és ez bizony az olvasásaimra és a blogom életére is kihatott. Alapjában véve szeretem a jelenlegi munkám, még akkor is, vagy talán pont azért, mert nagyon más, mint amit korábban csináltam. Előtte mondhatni a nyugalom szigetén dolgoztam, 8 óra után letettem a lantot, és ennyi. Most viszont egy pörgős, “hangos”, fiatalos légkörben dolgozhatok, ráadásul helyben, ami szuper, viszont jóval stresszesebb és bizony sokat kell túlórázni. Ez pedig annyit jelent, hogy rettenetesen kiszámíthatatlan az életem, a hétköznapjaim, nem igazán tudok tervezni, és azért ez eléggé frusztráló.