via kultura.hu => eredeti post link
Az ön szerkesztésében, fordításában jelent meg a Mesék a boldogságról című, kortárs lengyel gyerekdarabokat tartalmazó kötet. Milyen kritériumok határozták meg a válogatást?
Az utóbbi húsz év gyerekdarabjaiból válogattunk lengyel kollégámmal, Zbigniew Rudzińskival, aki a poznańi Gyerekművészeti Központ kurátora. A központ minden évben megjelentet egy kiadványt Új gyermek- és ifjúsági színdarabok címmel, amely az adott év legérdekesebb műveit tartalmazza. Ezenkívül létezik Lengyelországban egy Legjobb gyerek- és ifjúsági darab verseny is, amelyet 1986 óta évről évre megrendeznek, és nagy sajtóvisszhanggal kísért, rangos szakmai eseménynek számít. A verseny győztes darabjait is figyelembe vettük, illetve azt a tényt, hogy mely színdarabokat játsszák a legsűrűbben a lengyel gyerekszínházakban. E három kritérium amúgy nagyjából fedte egymást – de ehhez még hozzátettem a „magyar specifikumot”, azaz hogy a művek hazánkban is közérthetők legyenek. Tehát például a nagyon lokális humorra és szereplőkre épülő, lengyel utalásokkal teli darabok helyett igyekeztünk univerzálisabb szövegeket szerepeltetni a kötetben.
Azonkívül, hogy lengyel, kortárs és gyerekdarab, milyen azonosság fedezhető fel a beválogatott szövegekben?