via konyvesmagazin.hu => eredeti post link
A siker fokmérője a karrier, ami társadalmilag elismert és jól jövedelmező vagy, ami annyira bátor és önmegvalósító vállalkozás, hogy azért már önmagában elismerést érdemel, illetve a boldog – kétszülős – családi élet. Lehet az ember egyedül, ha sikeres, és elnézzük egy nőnek, hogy megrekedt az élete, hogyha családja van. De mi van azokkal, akik egyiket sem mondhatják el magukról? Sem a teljes családot, csak egy csonkát, sem kiemelkedő karriert, csak valami munkát, amiből úgy-ahogy megélnek. A semmiben lebegnek és néha olyan kétségbeesetten keresik a kapaszkodókat, hogy a “sikeres”, “normális” emberek szűrőjén keresztül nézve értelmezhetetlen kapcsolatokba bonyolódnak bele, mint amilyen – például – egy szeretői viszony. A korábban gyerekkönyvszerzőként ismert Bendl Vera első felnőtteknek szóló regényében nekik ad hangot: a nagy büdös semmiben lebegés állapotának, amit szeretünk átmenetinek hinni, de van, hogy nem lesz jobb. És a semminél már egy reménytelen szerelem is jobb. A Majdnem negyven a hét könyve.