via librarius.hu => eredeti post link
2010 őszén, mikor körlevelet írtam több száz írónak, hogy elindítanánk egy új online fórumot Librarius.hu néven, mindössze négyen válaszoltak, köztük volt Böszörményi Gyula is. Mert mindig hitt abban, hogy léteznek új és újabb utak, neki lehet vágni az ismeretlennek, a szellemi kaland volt az ő motorja is.
Személyes kapcsolatunk titkos részét képezte, hogy Tiszakécskén lakott, ahol apai nagymamám töltötte a gyerekkorát.
Nem sokszor találkoztunk, de azok közül a legemlékezetesebb szintén Tiszakécskéhez kötődik, ahol Könyvkóstoló címen vezettek irodalmi esteket feleségével, Noémivel a könyvtárban. Közönség előtt beszélgetni a reakciók miatt mindig különleges, de ezen az esten a Gyulával való beszélgetés kötötte le minden figyelmem, mert annyira közös világban mozogtunk, mint akik gyerekkoruk óta ismerik egymást. Persze, csak két év volt közöttünk.