via kultura.hu => eredeti post link
Görgey és Görgei. Így szerepelt egymás mellett ez a két név a negyvennyolcas tábornokról írt dráma plakátján, és így a könyvön is, amit élete utolsó éveiben írt róla Görgey Gábor. Artúrnak keresztelték őt is, de amikor íróként publikálni kezdett, Sík Sándor azt mondta, ez foglalt történelmi név, a tanácsára lett Gábor, az illendőség kedvéért.
Költő volt, próza- és drámaíró.
1956-ban jelentkezett első verskötetével, a Fény és füsttel mint kései utód, szellemileg csatlakozva az egykori újholdasokhoz, Nemes Nagy Ágnesék köréhez. De a Vígszínház az 1962/63-as évadára már Görgey-darabot hirdetett, a mű azonban csak 1969-ben került színre, a Tháliában. A hazai sikerek után a világ színpadjain is játszott, Komámasszony, hol a stukker? című komédiájával megteremtette a nyugati, Ionesco- meg Beckett-féle „végjátékabszurd” helyett a kelet-európai életünk abszurditásait tükrözőt, azt, amit annyiszor átéltünk már: amikor egyik vagy másik hatalom kezébe került a stukker.