via librarius.hu => eredeti post link
Kilián Sanna: Egy képen sem voltál rajta
A nevem Laura. Egy erdőben ülök az autómban – balesetem lehetett, de az egészből nem emlékszem semmire. Hallom, ahogy kicsit arrébb kocsik járnak az úton, de nem tudok segítséget kérni, mert az egyik lábam beszorult. A fáktól nem lát engem senki, a duda nem működik, a telefonom pedig elrepült az ütközéskor. Szörnyen félek, megsérültem, fájdalmaim vannak és várom, hogy valaki rám találjon, de igazából nem keres engem senki.
Az egyetlen ember a világon, akinek hiányzom, az a féléves kislányom, akit otthon hagytam egyedül. Fél órára akartam elmenni, amíg Fanni alszik, mert nem bírtam már folyamatosan együtt lenni vele. Én tíz évig csak egyedül voltam, a magány az egyik éltetőerőm – és most ezzel veszélybe sodortam őt. Nem sikerül kiszabadítanom a lábam, így azt teszem, amit máskor is, amikor félek: hangosan beszélek hozzád, egyetlen barátom, és egyetlen szerelmem. A csodás kislányunk édesapjához – nem érdekel, hogy már hónapokkal ezelőtt meghaltál.