via kultura.hu => eredeti post link
Mentálgihiénés folyóirat főszerkesztője hív, hogy készítsek szakértői interjút az idősgondozásról; a munkacíme olyasmi, hogy hol marad hely a sok szakmaiság közepette az embernek. Érdekes az időzítés, mert engem mostanában éppen ez érdekel a leginkább, és ijedten figyelem, hogyan válik a demencia – és úgy általában minden, ami az időskorral kapcsolatos – roppant tudományos, gerontológiai mezbe rejtve észrevétlenül bélyeggé. A demencia kutatására milliárdokat költenek világszerte, de engem ez aggodalommal tölt el, mert úgy érzem, lopakodva szűkíti az érintettek mozgásterét, míg végül már majd semmi sem mentheti meg őket attól, hogy valamelyik e kórismére szakosodott otthon lakói legyenek, akármit is szólnak hozzá.
Nem szólhatnak, mert már nem lesz szavuk a maguk ügyében.
És ezt tudományos kutatócsoportok alaposan megtámogatják kísérleti eredményeikkel, arra hangolva a közvéleményt, hogy egyenesen vétek a demens hozzátartozót otthon, a családja körében tartani. Az teszi vele a legjobbat, aki ápolási intézményben helyezi el. Mindenki számára ez lesz a legüdvösebb.