via konyvutca.hu => eredeti post link
Nekem ez a könyv volt a Napom azon a néhány napon át, míg olvastam. Annyira melengető, szeretni való, ragyogó, friss és kedves, jó humorú, hogy kedvencem lett. Ifjúsági regény pedig, de szerintem éppen ezért is fantasztikus, mert annyira meg tudott szólítani, annyira a magaménak éreztem, hogy teljesen mindegy volt, hogy ifjúsági történet.
Amikor úgy adódott Déborah-nak éreztem magam, újra átéltem az utolsó, érettségi előtti évet a középiskolában, a feszültséget, az izgatottságot, a tanácstalanságot, hogy hogyan tovább, mindjárt felnőtt leszek, mit kezdjek magammal, éppen úgy, mint Déborah.
Ha pedig úgy alakult, akkor a szülei helyzetébe képzeltem bele magam és bárhogy is volt, fantasztikusan élveztem és átéreztem ezt a könyvet.