Az Én vagyok a kapitány Olaszország idei Oscar-jelöltje a nemzetközi film kategóriában, ami két szenegáli fiatal útját mutatja be Európa felé. A téma nagyon aktuális, a megvalósítás pedig sokáig hatékonyan egyensúlyoz a mese és a kőkemény realitás között. A film belső logikája viszont nem teszi lehetővé, hogy érdemben reagáljon a ma emberének élményére, ezért bár […]
The post Korai öröm – Én vagyok a kapitány appeared first on Filmtekercs.hu.
Pókember ismét saját univerzumának kereteit feszegeti, amelyet most sem tart egyéb össze, mint a pókháló.
The post Pókember bakot tart a kamaszoknak, hogy elérjék álmaikat first appeared on kulturbanyasz.hu.
Nekem ez a könyv volt a Napom azon a néhány napon át, míg olvastam. Annyira melengető, szeretni való, ragyogó, friss és kedves, jó humorú, hogy kedvencem lett. Ifjúsági regény pedig, de szerintem éppen ezért is fantasztikus, mert annyira meg tudott szólítani, annyira a magaménak éreztem, hogy teljesen mindegy volt, hogy ifjúsági történet.
Amikor úgy adódott Déborah-nak éreztem magam, újra átéltem az utolsó, érettségi előtti évet a középiskolában, a feszültséget, az izgatottságot, a tanácstalanságot, hogy hogyan tovább, mindjárt felnőtt leszek, mit kezdjek magammal, éppen úgy, mint Déborah.
Ha pedig úgy alakult, akkor a szülei helyzetébe képzeltem bele magam és bárhogy is volt, fantasztikusan élveztem és átéreztem ezt a könyvet.
Régen olvastam már Nicholas Sparkstól, pedig a neve nekem garancia egy jó olvasmányhoz, és ezt a megállapítást ezzel a könyvével sem cáfolta meg. Nagyszerű, érzelmes, szívet-lelket megérintő történetet találtam a nem túl sokat eláruló és nem túl jellegzetes cím alatt.
Ez egy sztori a sztoriban történet, múlt a jelenben, melyet Maggie a világhírű fotós mesél el ifjú kollégájának, aki főnökasszonya minden régi történetét nagy érdeklődéssel és együttérzéssel hallgatja. Maggie lesújtó diagnózist kapott az egészségét illetően, a rák megtámadta a szervezetét és a kezelések nem mutatnak javulást, így a nő élete közepén visszatér fiatalkora emlékeihez és ezt megosztja a munkában nagyon rátermett fiatalemberrel.
Közeledik a karácsony, mindketten magányosan készülnek eltölteni New Yorkban, de az élet úgy alakítja a dolgokat, hogy együtt, egymásnak mesélve, néhány közös programmal és vacsorával egyikük sem marad magára karácsonyra, mintegy társaságként egymást kapják ajándékba a sorstól.
Felnőttmonológok
“Felnőttnek lenni nagyon könnyűnek tűnik. Egy felnőtt már sok mindent tud, nem kell annyit kérdeznie, hosszú élet áll mögötte, túljutott a kamaszkoron, tud vigyázni másokra, tud vigyázni magára, tud válaszolni kérdésekre, és képes begyújtani egy faszenes grillt.”
Ennek a könyvnek a maximális megéléséhez, átéléséhez és teljeskörű be- és elfogadásához bizony már benne kell lenni a korban. Nem tudom elképzelni, mennyire jöhet át ez egy fiatal felnőttnek, egy 20-30 évesnek, aki talán csak elképzelésekkel, könyvből olvasott információkkal, esetleg a környezetében tapasztaltak alapján rendelkezik ismeretekkel arról, hogy milyen is az öregedés.