via kultura.hu => eredeti post link
Pár héttel ezelőtt, miután a közösségi médiában is híre ment az újabb Fábián Marcell-kötet közelgő megjelenésének, egy régi, kedves olvasóm tisztelt meg levelével, s osztotta meg velem véleményét a hírről. A „régi, kedves olvasó” érték, csínján kell vele bánni, hiszen aki húsz éve követi hűségesen alkotói tevékenységünket, jogosult lesz egyedi-egyéni bírálatra. Még akkor is, sőt leginkább akkor, ha csalódottságának ad hangot. Mivelhogy őszinte. Nem udvariaskodik. És ezt le is írta a levelében, miszerint látja ugyan, hogy új regényem jelenik meg, de hadd ne kelljen neki gratulálnia hozzá.
Ez a régi, kedves olvasóm nagy rajongója volt a Diogenész kertjének, a Végvárnak, a novelláimnak – mindenekelőtt az említett szövegekben tetten érhető mágikus realizmus miatt. A történelmi regényeimmel nem tudott mit kezdeni, főként a történelmi krimikkel, a két Fábián Marcell-regénnyel. Leveléből tehát egyértelműen kiolvasható volt a beteljesületlen várakozás, ugyanakkor az optimista remény is, hogy előbb-utóbb visszatérek a „hagyományos” prózához, s hanyagolom a populáris műfajokat, mivel „te többre vagy képes”.
Engem ez a „többre vagy képes” ütött mellbe leginkább.