Két évvel az Árpád-házi Szent Erzsébet életéről szóló történelmi regény után megjelent a IV. Béla és a tatárjárás idejébe kalauzoló folytatás, amelyben az írótól megszokott olvasmányos stílusban, közelről ismerhetjük meg a válságos időszak közszereplőit és kisembereit, az iskolai történelemórákon „országépítőnek, második honalapítónak” tartott királyunk esendő emberi oldalát. Béla sokáig nem fogadja meg apja, húga és bölcs lovagja tanácsait, és csak akkor változik meg, amikor országa védelem nélkül marad a kegyetlen tatárok seregével szemben. Ekkor viszont önmagát felülmúlva és megtérve az ország megtartójává, a nemzet összekovácsolójává válik.
Zsuffa Tünde hitelesen rajzolja meg egy olyan államférfi portréját, aki hitével és akaratával bebizonyította, hogy az ember akkor képes gyökeres változásra, ha beismeri a hibáit, majd magát és országát egyaránt a gondviselésre bízza. IV. Béla eleinte nem volt sem jó ember, sem jó uralkodó: apja halálát kívánta, hogy végre bosszút állhasson a gyerekként a szeme láttára hidegvérrel meggyilkolt anyja, Gertrúd haláláért. Gyilkosaival ifjú királyként könyörtelenül le is számolt. Apja kérése ellenére annak várandós özvegyét, Beatrixot sem kímélte, majd sorra elbánt a magyar főurakkal. S míg dühkitöréseitől a családját is beleértve az egész udvar szenvedett, elfordult Istentől, Walter lovag tanácsa ellenére magára haragította a pápát, barátait, rokonait és a népét is. A magyarok nem tudtak megbékélni a király által betelepített, annak vendégszeretetével visszaélő kunokkal, és a főúri bujtogatás hatására végül végeztek Kötöny fejedelemmel és családjával. Amikor az indulatai úgy diktálták, a bosszú- és hataloméhes király még öccsével, az őt támogató Kálmán herceggel és apja leghűségesebb emberével, a bölcs német Walter lovaggal is szembefordult. Az egyetlen, akit soha nem tagadott meg, a szűk családja: felesége, Laszkarisz Mária és gyermekei voltak. Bárhogy is alakul a helyzet, őket mindig védelmezte.
Csak amikor a maga által teremtett romhalmaz tetején egyedül, támogatók és barátok nélkül, a Kelet és Nyugat között őrlődő, magára maradt országot könnyűszerrel elpusztító kegyetlen tatárok serege által legyőzve találta magát, jött rá, hogy